Az osteoporosis antirezorptív kezelésének biológiai alapjai és az állcsontok antirezorptív kezelés okozta osteonecrosisa

Gera, István and Szücs, Nikolette (2024) Az osteoporosis antirezorptív kezelésének biológiai alapjai és az állcsontok antirezorptív kezelés okozta osteonecrosisa. FOGORVOSI SZEMLE, 117 (1). pp. 11-21. ISSN 0015-5314

Preview

Text FSz_2024_11-21.pdf Download (1MB) | Preview

Abstract

Az ötven év feletti lakosság egyik leggyakoribb, az életminőséget súlyosan rontó állapota az osteoporosis, aminek pontospathomechanizmusa még a mai napig sem teljesen feltárt. Ma az életkorral együtt járó csonttömegvesztés lassításábanaz egyik legelfogadott gyógyszeres terápia a csontátépülésben fontos szerepet játszó osteoclastok blokkolása, az ún.antirezorptív szerek alkalmazása. Ezeket a szereket az osteoporosis mellett széles körben alkalmazzák metasztatikuscsonttumorok, hiperkalcémiával társuló daganatok és más, fokozott osteoclast aktivitással társuló kórképek gyógykezelésébenis. Az antirezorptív-kezelésben a leggyakrabban alkalmazott szer a biszfoszfonát csoport, azonban az utóbbiévtizedben a szelektív RANKL (receptor activator for nuclear factor-kappa B ligand), ellenes rekombináns monoclonalisantitest (denosumab) is széles körben alkalmazott. A két vegyület hatásmechanizmusa merőben eltérő. A biszfoszfonátokirreverzibilisen beépülnek a csont szervetlen vázába, és a csontátépülés során az osteoclastok ezeket bekebelezik,metabolizálják, de nem képesek teljesen lebontani. Végül olyan toxikus metabolitok képződnek a sejtben, amelyeksúlyosan károsítják a sejtek cytosceletonját, a sejt nem képes a csontmátrixra tapadni, és végül apoptosis áldozatalesz. Ugyanakkor a denosumab a RANKL blokkolása révén az osteoclast neogenezist gátolja, és ezáltal a funkcióképes,differenciálódott, érett osteoclastok száma csökken, Tehát, amíg a biszfoszfonátok az érett OC sejteken hatnak,a denosumab az OC neogenezist állítja le. Az eltérő hatásmechanizmusok ellenére mindkét szer egyik, bár nem gyakorimellékhatása az invazív fogászati kezeléseket követő csontnecrosis, angol terminológiában osteonecrosis of jaws.Mivel mindkét szer az osteoclast aktivitást blokkolja, ezért nagy valószínűséggel a csontnecrozisért is elsősorban az OCLsejtek aktivitásának hiánya felelős. Ma még az ONJ evidenciákon alapuló kezelése nem adott. Több alternatív kezelésistratégiáról jelentek meg közlemények. Ezek közül az egyik a rekombináns h-PTH 1–34 hormonkészítmények (teriparatid)alkalmazása, amely ismételten beindíthatja a korábban blokkolt összehangolt csontátépülést.

Actions (login required)

Edit Item