Korszerűbb és takarékosabb trevmegoldások: a hazai ipari építészet és a tipizálás 1961–1965

Simon, Mariann (2012) Korszerűbb és takarékosabb trevmegoldások: a hazai ipari építészet és a tipizálás 1961–1965. Építés - Építészettudomány, 40 (3-4). pp. 313-330. ISSN 0013-9661

Text eptud.40.2012.3-4.5.pdf Restricted to Repository staff only until 30 September 2032. Download (6MB)

Abstract

A második ötéves tervben a Magyar Szocialista Munkáspárt továbbra is az iparfejlesztést tekin­tette elsődleges feladatnak. A gyorsabb növekedést és a gazdaságosság javulását a politika a termelés műszaki színvonalának az emelésétől várta, ami az építészet esetében a típustervezés, a tipizálás és az előregyártás követelményét jelentette. A tanulmány a hazai ipari építészet és a típustervezés vi­szonyát vizsgálja az 1961–1965 közötti időszakban, az Ipari Épülettervező Vállalatot, a hazai ipari építészet kiemelkedő műhelyét állítva a középpontba. A határokat az ötéves terv mellett az időszak két meghatározó, az ipari építészet témájával foglalkozó konferenciája jelöli ki: az 1961-es I. Ipari Építési Konferencia, illetve az UIA 1964-ben hazánkban tartott III. Ipari Építészeti Szemináriuma. A tanulmány bemutatja az ipari épületek tervezésében résztvevő építészek és konstruktőrök véle­ményét a típustervezés különböző szinteken történő hasznosíthatóságáról, a méretegységesítés, az egységesített szerkezeti elemek, az ipari típuselemek, illetve a tipizált szekciók kidolgozása mellett és ellen szóló érveket, valamint a gyakorlatot, a mintaként állított épületeket. Bár a gyakorlat felszín­re hozta az erőltetett üzemi előregyártás ellentmondásait, és így azokat igazolta, akik a fejlesztést a méretegységesítésben és a feladatokhoz igazított részleges előregyártásban, nem pedig az előregyár­táshoz igazított tervezésben látták, a párt egyre erősödő nyomásától az ipari épületek tervezői sem térhettek ki teljesen. Igaz, ez sohasem jelentette ugyanazt a kötöttséget, mint a középületek vagy a la­kóépületek esetében. | In the second five-year plan the Hungarian Socialist Workers’ Party still stressed the primary im­portance of industrial development. The politics expected the rapid growth and the economy impro­vement from the raising of technical level in production. For architecture this meant the demand for standard design, standardization and prefabrication. The study surveys the relationship of Hungarian industrial architecture to standardization during the period 1961–1965, focusing on the leading firm on this field, the Ipari Épülettervező Vállalat (Industrial Architecture Design Firm). The limits of in­vestigated period are defined by the five-year plan and by the two conferences on industrial architec­ture held in 1961 (I. Industrial Building Conference) and in 1964 (UIA III. Industrial Architecture Seminar). The study presents how the architects and constructors active in industrial architecture were thin­king about standard design, their opinion on the different levels of standard design such as: size stan­dardization, standard structural elements and standard elements of building sections. Parallel with their arguments for and against the different methods in standardization the survey also presents ar­chitectural practice, the realized buildings, which became examples for the arguments. The practice exposed the contradictions inherent in the forced factory prefabrication, and verified those who pre­ferred development through size standardization and partial factory prefabrication adapted to the tasks, not in design adapted to prefabrication. However neither the designers of industrial buildings could escape from the political expectations for standard design, though it never reached the same rate as it did in the design of public buildings or housing.

Actions (login required)

Edit Item