A semmit mondás változatai és jelentései Tolnai Ottó árvacsáth verseiben

Ladányi, István (2016) A semmit mondás változatai és jelentései Tolnai Ottó árvacsáth verseiben. ISKOLAKULTÚRA: PEDAGÓGUSOK SZAKMAI-TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA, 26 (11). pp. 82-87. ISSN 1215-5233

Preview

Text 07.pdf Download (216kB) | Preview

Abstract

82 Iskolakultúra, 26. évfolyam, 2016/11. szám DOI: 10.17543/ISKKULT.2016.11.82 Ladányi István Pannon Egyetem MFTK Irodalom- és Kultúratudományi Intézet A semmit mondás változatai és jelentései Tolnai Ottó árvacsáth verseiben Tolnai Ottó árvacsáth versei önmagában a Csáth Géza-i élet és mű költői szóba hozásával, a versbeszédben megszólaló – a versbeszéd által létesülő – szubjektum rétegezettségével, a csáthi életútból, életműből, Tolnai Kosztolányi-olvasataiból, valamint Tolnai korábbi lírai tapasztalataiból részesülő árvacsáth énjének megosztottságával, a hang egységességének kétségbe vonásával, a beszélő énnek a maga beszédére való szüntelen reflexiójával, magával a beszédmóddal a költői szólást – helyét, módját, lehetőségeit is – tárgyukká teszik. Tolnai Ottó költészetéről megállapítható, hogy az egyre pontosabb beszéd lehetőségének hite helyett a végeérhetetlen bővítés, a folyamatos hozzátétel, a kitérés, a mellébeszélés, a semmis dolgok körül való beszéd jellemzi; az elhallgatást, az elnémulást, a csönd rettenetét behelyettesítő szólás, voltaképpen a költői beszédnek a némaság határán egyensúlyozó fenntartása.

Actions (login required)

Edit Item