Genetikai hatások a korai kötődés fejlődésében

Gervai, Judit and Tóth, Ildikó and Lakatos, Krisztina (2017) Genetikai hatások a korai kötődés fejlődésében. Magyar Pszichológiai Szemle, 72 (1). pp. 5-25. ISSN 0025-0279

Preview	Text Gervai_Tóth_Lakatos_Genetikai-hatások_PsziSzemle2017_kézirat.pdf - Submitted Version Download (190kB) | Preview
Preview	Text 0016.2017.72.1.2.pdf - Published Version Download (84kB) | Preview

Abstract

Bowlby elmélete megjósolta, és a következő évtizedek számos empirikus vizsgálata bizonyította, hogy a korai kötődési viselkedés különféle mintázatainak megjelenését elsősorban a gondozói viselkedés érzékenységének eltérései okozzák. Metaelemzések szerint azonban ezek csak harmadát magyarázzák a kötődési viselkedés varianciájának. A gondozási környezet mellett az 1990-es években felmerült a csecsemők egyéni jellemzőinek, pl. temperamentumának befolyása is a kötődés fejlődésére. A molekuláris genetikai módszerek fejlődése a genetikai vizsgálatok érzékenységének növekedését eredményezte, és 2000-ben kutatócsoportunk publikált elsőként a csecsemőkori kötődés egyéni változatosságának hátterében álló specifikus génhatásokról. Tanulmányunkban áttekintjük, hogy a humán genom projekt eredményeinek köszönhetően miként bővült tudásunk az elmúlt 15 év során. Az áttekintett kutatások fő kérdései, hogy a környezeti tényezők mellett mely gének mely változatai gyakorolnak befolyást a csecsemők kötődési viselkedésére, ezek hogyan befolyásolják a kötődés egyéni változatosságát, s milyen kölcsönhatásban lehetnek a környezeti tényezőkkel. Áttekintjük a bizonyítékokat, amelyek azt sugallják, hogy az idegrendszerben kifejeződő bizonyos gének különböző változatai hozzájárulhatnak a gondozói környezetre való eltérő csecsemőkori érzékenységhez (gén−környezet kölcsönhatások), továbbá hogy a gondozói viselkedés korai eltérései különbözőképpen befolyásolhatják egyes, a kötődés fejlődésében fontos gének működését (epigenetikai hatások). | Bowlby’s theory of attachment predicted, and subsequent empirical research has confirmed, that the development of different patterns of early attachment behaviour primarily depends on variations in the sensitivity of caregiving. However, according to meta-analyses, these caregiving variations account for only a third of the variance in infants’ attachment behaviour. From the 1990s, it has been increasingly recognised that infants’ individual characteristics, such as their temperaments, may influence the development of attachment. Methodological advances in the field of molecular genetics have increased the sensitivity of genetic studies and, in 2000, our research group was the first to publish evidence of specific genetic effects underlying the individual variability of infant attachment behaviour. Below, we review the recent advances in knowledge arising from emerging findings of the Human Genome Project. The main questions addressed by the studies reviewed concern variants of specific genes that may affect infants’ attachment behaviour. They also address the nature of the genetic influences and their potential interplay with environments. We review evidence suggesting that different alleles of specific genes that are preferentially expressed in the brain may contribute to infants’ differential susceptibility to the caregiving environments (gene-environment interactions), and also that early differences in caregiving may differentially influence the expression of genes that are important for attachment development (epigenetic effects).

Actions (login required)

Edit Item