Infantilis haemangioma: klinikai és demográfiai jellemzők, kezelési-gondozási tapasztalatok | Infantile haemangioma: clinical and demographic characteristics, experiences in the treatment

Csoma, Zsanett Renáta and Dalmády, Szandra and Ábrahám, Rita and Rózsa, Tamás and Rácz, Katalin and Kemény, Lajos (2017) Infantilis haemangioma: klinikai és demográfiai jellemzők, kezelési-gondozási tapasztalatok | Infantile haemangioma: clinical and demographic characteristics, experiences in the treatment. Orvosi Hetilap, 158 (39). pp. 1535-1544. ISSN 0030-6002

Preview

Text 650.2017.30838.pdf Download (2MB) | Preview

Abstract

Absztrakt: Bevezetés: Az infantilis haemangioma a leggyakoribb csecsemő- és kisdedkori vascularis tumor; speciális, különleges klinikai lefolyásának, magas spontán remissziós hajlamának köszönhetően általában nem igényel bőrgyógyászati kezelést. A tumorok 10–15%-a azonban komoly szövődményeket okozhat, ezen utóbbi esetek speciális kezelést és szoros utánkövetést igényelnek. Célkitűzés: A szerzők célkitűzése az volt, hogy négy és fél éves vizsgálati periódus során feldolgozzák a Szegedi Tudományegyetem Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikájának Gyermekbőrgyógyászati Szakrendelésén infantilis haemangioma miatt kezelt betegek adatait, és bemutassák a kezelést igénylő esetek kapcsán szerzett tapasztalataikat. Módszer: Részletesen vizsgálták a csecsemők demográfiai adatait (nem, gesztációs kor és gesztációs súly, perinatalis anamnézis, édesanya terhességi kórtörténete), az infantilis haemangioma miatt bőrgyógyászati szakrendelésen való megjelenés idejét, a tumorok számát, klinikai altípusát és anatómiai lokalizációját, a tumorokkal kapcsolatosan jelentkező szövődményeket. Ezt követően részletesen elemezték a kezelés módját, időtartamát, eredményességét és a gyógyszeres kezelés során fellépő mellékhatásokat. Eredmények: A vizsgálati periódus alatt 96 gyermeket észleltek infantilis haemangioma diagnózissal összesen 163 tumorral. 54 esetben elegendő volt a rendszeres obszerváció, míg 42 gyermek esetén helyi vagy szisztémás béta-blokkoló kezelés beállítása volt indokolt. A kezelt csoportban valamennyi esetben a tumorok regressziója következett be, mellékhatás mindössze hat esetben jelentkezett. A béta-blokkoló kezelést igénylő gyermekek átlagos gesztációs kora és gesztációs súlya szignifikánsan alacsonyabb volt a kezelést nem igénylő gyermekekéhez képest. Következtetések: A komplikált infantilis haemangiomák kezelésében jelenleg a szisztémás propranololkezelés az első vonalbeli terápia. Eredményeink egyértelműen megerősítik a gyógyszer kiváló terápiás effektusát. Jelentős probléma, hogy a gyermekek sok esetben későn kerülnek a tumorok kezelésében jártas bőrgyógyászati centrumokba. A korai életkorban elkezdett terápia jelentősége hangsúlyozandó. Orv Hetil. 2017; 158(39): 1535–1544. | Abstract: Introduction: Infantile haemangiomas are the most common vascular tumours of infancy. The vast majority of the lesions do not require dermatological treatment due to their unique clinical course and the high rate of spontaneous regression. Approximately 10–15% of the tumours result in severe complications and sequale, requiring special management and close follow-up. Aim: The aim of the present study was to assess the data of the patients treated with infantile haemangiomas, and to summarize the results of the therapy during 4.5 years of study period, in the Paediatric Dermatology Outpatient Clinic of the Department of Dermatology and Allergology, at the University of Szeged. Method: Demographic data of the infants (gender, gestational age and weight, perinatal history of the infant and medical history of mothers), exact date of the visits at Paediatric Dermatology Outpatient Clinic and tumour characteristics (number, subtype, anatomical localisation and complications) were analysed in details. Treatment modalities and therapy intervals, outcomes and the adverse events of the therapies were also discussed in the survey. Results: During the study period, 96 infants with 163 infantile haemangiomas were observed. 54 patients required regular observations, while 42 infants required local or systemic beta-blocker therapy. All of the tumours treated with local or systemic therapy showed marked clinical regression; adverse effects were observed in only 6 cases. The gestational age and gestational weight of infants requiring beta-blocker therapy was significantly lower as compared to children needed only observation. Conclusions: Systemic propranolol is currently the first-line treatment modality for complicated infantile haemangiomas. Our results confirm the significant therapeutic efficacy of propranolol. Early introduction of the treatment is relevant; unfortunately a great proportion of patients are referred late to Paediatric Dermatology Centres. Orv Hetil. 2017; 158(39): 1535–1544.

Actions (login required)

Edit Item