Törekvés a sugárterápia individualizálására emlőrákban: egyéni rizikóbecslés és egyénileg alkalmazott technikák = Approaches to individual radiotherapy in breast cancer: individual risk estimation and individualized techniques

Kahán, Zsuzsanna and Varga, Zoltán and Csenki, Melinda and Szabó, Júlia and Szil, Elemér and Fekete, Gábor and Hideghéty, Katalin and Boda, Krisztina and Thurzó, László (2007) Törekvés a sugárterápia individualizálására emlőrákban: egyéni rizikóbecslés és egyénileg alkalmazott technikák = Approaches to individual radiotherapy in breast cancer: individual risk estimation and individualized techniques. Orvosi Hetilap, 148 (18). pp. 833-841. ISSN 0030-6002 (print); 1788-6120 (online)

Text oh.2007.27877.pdf Restricted to Repository staff only until 31 May 2027. Download (260kB)

Abstract

Bevezetés: Az egyedileg megtervezett sugárterápia a lokális kontroll és a túlélés javítása révén alapvető része az emlőrák kuratív kezelésének. A besugárzandó térfogat alakját követő konformális besugárzás, és a védendő szervek sugárterhelésének kontrollálását is lehetővé tevő háromdimenziós besugárzástervezés növelik a besugárzás biztonságát. Beteganyag és módszer: A dolgozat a klinikán 2002 óta követett módszereket ismerteti. Az emlő/mellkasfal, illetve a nyirokrégiók besugárzásának indikációja a lokoregionális relapsus legalább 10%-os kockázata volt. CT-alapú háromdimenziós besugárzás tervezése és egyéni pozicionálás történt, a vizsgálat második szakaszában termoplasztikus maszk-rögzítéssel. A védendő szervek dózisterhelését az irodalmi adatok alapján összeállított felső határértékek korlátozták. A betegek első csoportjában individuálisan tervezett blokkokat, a második csoportban „multileaf” kollimátort (MLC), a harmadik csoportban pedig intenzitásmodulált sugárnyalábokat alkalmazva végeztük a besugárzást. Eredmények: Összesen 737 emlőrákos beteg részesült individuális rizikó alapján megtervezett konformális besugárzásban. Háromszázhetvenkét esetben csak lokális, 365 esetben lokoregionális besugárzás történt. A besugárzott térfogatok dóziseloszlását a vizsgálat második periódusában adott műszaki lehetőségekkel jelentősen javítani lehetett: a dózis ±10%-kal ellátott emlő-/mellkasfal-, axillaris-supraclavicularis, illetve mammaria interna térfogatok aránya az alkalmazott besugárzási technikától függően rendre 90,5–94,2%; 84,1–93,8% és 86,7–91,6% között mozgott. Az azonos oldali tüdő és a szív sugárterhelését reprezentáló dózis-volumen paraméterek szignifikánsan magasabbak voltak lokoregionális besugárzás, mint csak lokális besugárzás esetén. A vizsgálat második periódusában lokoregionális besugárzás esetén a tüdő- és szívterhelés a korábbinál szignifikánsan alacsonyabb volt, míg lokális besugárzásnál ilyen hatás nem jelentkezett. A maszkrögzítés bevezetésével a beállítási pontatlanságból és a légzési mozgásból eredő bizonytalanság redukciója mellett az ellenoldali emlő sugárterhelését is csökkenteni lehetett. Következtetések: A posztoperatív besugárzást gondos kockázat- és haszonelemzés után kell megtervezni. A háromdimenziós besugárzás-tervezésen alapuló konformális sugárterápia dózis-volumen adatainak elemzése során egyénileg szükséges dönteni az előnyösebb megoldás érdekében bevezetendő különleges technikák alkalmazásáról. Introduction: Radiotherapy comprises an integral part of the curative therapy of breast cancer by improving the locoregional control and survival when given on an individualized basis. Conformal radiotherapy and three-dimensional radiation treatment planning enhance the safety of radiotherapy by adjusting the irradiated volume to the shape of the target volume, and providing control of the radiation dose to the organs at risk (OARs). Patients and methods: The methods introduced at the authors’ institute in 2002 are demonstrated. The breast/chest wall and lymph node areas were irradiated provided that there was a minimum risk of local or locoregional relapse of 10%. CT-based 3D radiotherapy treatment planning and individual patient-positioning were applied, with thermoplastic mask-fixation in the second part of the study. The dose constraints of the OARs were given in accordance with the literature recommendations. In the first group of patients, individually shaped blocks, in the second group, multileaf collimator, and in the third group, with the aim of a more homogenous dose-distribution in the target volume, intensity-modulated beams were applied. Results: During the study, 737 breast cancer patients received conformal radiotherapy based on individual risk estimation. In 372 cases only local, while in 365 cases locoregional radiotherapy was delivered. The dose-homogeneity in the target volume was significantly improved in the second period of the study, when segments were superposed on the radiotherapy fields. The proportions of the target volumes irradiated with ±10% of the planned dose in the breast/chest wall, axillary and supraclavicular lymph nodes and internal mammary lymph nodes varied between 90.5–94.2%, 84.1–93.8% and 86.7–91.6%, respectively, depending on the radiation technique used. The parameters indicating the dose to the ipsilateral lung or to the heart were significantly higher when locoregional radiotherapy was applied compared to that in case of local radiotherapy. Radiation dose to the ipsilateral lung and the heart was significantly reduced in the second part of the study when locoregional, but not when local radiotherapy was delivered. The introduction of individual immobilization by means of thermoplastic mask-fixation resulted in a relevant decrease in the uncertainty due to breathing motion and daily positioning errors, and also in a significant reduction of the dose to the contralateral breast. Conclusions: Adjuvant radiotherapy should be based on individual risk-benefit features. The need of the introduction of special techniques may be decided after the dose-volume analysis of the conformal radiotherapy plan based on 3D radiation treatment planning.

Actions (login required)

Edit Item