REAL

A májpótló kezelés mai lehetőségei = Liver support systems today

Rikker, Csaba (2009) A májpótló kezelés mai lehetőségei = Liver support systems today. Orvosi Hetilap, 150 (51). pp. 2299-2307. ISSN 0030-6002

[img] Text
oh.2009.28769.pdf
Restricted to Repository staff only until 31 December 2029.

Download (180kB)

Abstract

A májelégtelenség – akár korábbi májbetegség fennállása nélkül alakult ki (akut májelégtelenség), akár krónikus májbetegség akut dekompenzációja („akut a krónikuson” májelégtelenség) következménye – magas halálozással jár. A végállapotú májbetegségek következtében kialakult májelégtelenség egyetlen kuratív megoldása ma a májtranszplantáció. Ennek fő gátját a rendelkezésre álló donorszervek hiánya képezi, emiatt sok, várólistán szereplő beteg exitál. A transzplantáció korlátai tették szükségessé olyan májtámogató rendszerek kifejlesztését, amelyek alkalmasak a beteg életben tartására a szervátültetésig vagy a máj regenerációjáig. A korai próbálkozások (hemodialízis, hemoperfúzió, cseretranszfúzió, kereszthemodialízis, keresztkeringés, plazmaferézis stb.) elégtelennek bizonyultak. Napjainkban a májpótló kezelésnek két fő iránya alakult ki: a sejtalapú, úgynevezett bioarteficiális és a nem sejtalapú, úgynevezett arteficiális rendszerek. A bioarteficiális rendszerek élő állati májsejteket vagy emberi májtumorsejteket tartalmaznak. Jellegzetességük, hogy a beteg vérét vagy szeparált plazmáját a májsejteket tartalmazó bioreaktoron áramoltatják át. Elviekben a májműködést ezek a metodikák modellezik a legtökéletesebben, mert a máj szintetizáló- és detoxikálófunkcióját egyaránt pótolják. Jelenlegi formájukban azonban még távol állnak az ideális megoldástól, alkalmazásuk számos immunológiai, infektológiai, onkológiai és financiális problémát vet fel, ezért egyelőre csak kísérleti célra állnak rendelkezésre. Az arteficiális rendszerek a klinikum számára már elérhetőek, bár széles körben még nem terjedtek el. Csak a máj detoxikálófunkcióját pótolják, a szintetikus funkció részben a hiányzó anyagok (plazmaproteinek, alvadási faktorok) szubsztitúciójával pótolható. Idetartozik a hemodiabszorpció, amely az Amerikai Egyesült Államokban terjedt el (liver dialysis unit), valamint a főleg Európában használatos albumindialízis és a legújabban kifejlesztett frakcionált plazmaszeparáció és -adszorpció (FPSA). Az albumindialízis egyszerű módszere a „single pass albumin dialysis” (SPAD), ennek továbbfejlesztett változata a „molecular adsorbent recirculating system” (MARS). Az FPSA high-flux hemodialízissel kiegészített változata a Prometheus-rendszer. Bár a felsorolt módszerek hatásosságát számos kísérleti és klinikai tanulmány támasztja alá, a konzervatív kezeléssel szemben a túlélésre kifejtett előnyös hatásuk bizonyítására még nagy esetszámot felölelő, randomizált, kontrollált vizsgálatok elvégzésére van szükség. | Liver failure carries a high mortality, both the acute type with no pre-existing liver disease (acute liver failure) and the acute decompensation superimposed on a chronic liver disorder (acute on chronic liver failure). Today, liver transplantation still represents the only curative treatment for liver failure due to end-stage liver diseases. Donor organ shortage is still the major limitation and many patients die while awaiting transplantation. Due to the scarcity of donor organs, liver support technologies are being developed to support patients with severe liver failure until either an organ becomes available for transplantation or their livers recover from injury. Early devices including hemodialysis, hemoperfusion, exchange transfusion, cross-hemodialysis, cross-circulation and plasmapheresis appeared inefficient. In the present day, liver support systems’ designs fall into two main categories: cell-based, so-called bioartificial and non-cell-based, also known as artificial systems. Bioartificial liver support systems use either porcine hepatocytes or human hepatoma cell lines housed within a hollow-fiber bioreactor. The system perfuses the patient’s whole blood or separated plasma through the luminal space in the bioreactor. Theoretically, these methods should optimally resemble normal hepatic tissue structure and function. However, the existing bioartificial systems are far from ideal solution in terms of immunological, infectological, oncological and financial problems and must still be thought of as experimental. The artificial systems are already available for the clinicians in limited quantities. These non-cell-based devices are intended to remove protein-bound and water-soluble toxins without providing synthetic function, which can be partially replaced with substitution of the failing substances (plasma proteins, coagulation factors). These systems include the hemodiabsorption (Liver Dialysis Unit) which is commercially available in the United States, the albumin dialysis which is available in Europe and the newly developed fractionated plasma separation and adsorption (FPSA) system. The simple method of albumin dialysis is “single pass albumin dialysis” (SPAD), which evolved into the so-called “molecular adsorbent recirculating system”(MARS). Prometheus system combines the FPSA method with high-flux hemodialysis. Although the results of many experimental and clinical trials prove the efficacy of the above mentioned methods, large randomized controlled trials are mandatory to establish the impact on survival benefit of artificial and bioartificial support systems versus standard therapy.

Item Type: Article
Additional Information: Együttműködési megállapodás alapján archiválva
Subjects: R Medicine / orvostudomány > R1 Medicine (General) / orvostudomány általában
Depositing User: Violetta Baliga
Date Deposited: 04 Jan 2019 12:48
Last Modified: 04 Jan 2019 12:48
URI: http://real.mtak.hu/id/eprint/76657

Actions (login required)

Edit Item Edit Item