Orális antikoagulánssal már kezelt pitvarfibrilláló betegek egyéves terápiahűsége = One-year persistence of patients already treated with oral anticoagulants for atrial fibrillation

Simonyi, Gábor and Ferenci, Tamás and Finta, Ervin and Gasparics, Roland and Medvegy, Mihály (2019) Orális antikoagulánssal már kezelt pitvarfibrilláló betegek egyéves terápiahűsége = One-year persistence of patients already treated with oral anticoagulants for atrial fibrillation. Orvosi Hetilap, 160 (13). pp. 509-515. ISSN 0030-6002

Preview

Text 650.2019.31347.pdf Download (431kB) | Preview

Abstract

Absztrakt: Bevezetés: A nonvalvularis pitvarfibrilláció (PF) orális antikoagulánssal (OAK) történő kezelésekor a terápiahűség igen jelentős tényező a stroke prevenciójában. Célkitűzések: A szerzők célja a már OAK-terápiában részesülő PF-ban szenvedő betegeknél a K-vitamin-antagonista (KVA) és a direkt orális antikoagulánsok (DOAK) egyéves perzisztenciájának vizsgálata. Módszer: A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adatbázisából a vényforgalmi adatokra támaszkodva pitvarfibrilláció indikációjában, 2015 második félévében valamely orális antikoaguláns (OAK = KVA/DOAK) receptjét kiváltó olyan betegeket választottak ki, akiknek a vizsgálati időszakot megelőzően – a vizsgálati időszakban történt kiváltási dátumhoz képest – 12 hónappal korábban volt (DOAK/KVA összes) vénykiváltásuk. A perzisztencia modellezésére a túlélés-analízis klasszikus eszköztárát alkalmazták, ahol a „túlélési” idő a gyógyszer szedésének abbahagyásáig eltelt idő volt, 60 napos ’grace’ periódussal. Eredmények: A bevonási kritériumoknak 196 016 beteg felelt meg. A betegek közül 181 810 szedett KVA-t, míg 14 206 beteg kapott DOAK-ot. A KVA-k egyéves perzisztenciája 52,9%, a DOAK-ot szedőké 66,8% volt. A DOAK-terápián belül a rivaroxaban egyéves perzisztenciája 67,5%, az apixabané 63,6%, a dabigatrané 63,4% volt. A 360 napra korlátozott átlagos gyógyszerszedési idő 311 nap volt a rivaroxaban, 308 nap az apixaban, 303 nap a dabigatran, míg 284 nap a KVA-k esetén. A gyógyszerelhagyás kockázatának pillanatnyi rátája az apixaban esetén 14%-kal (HR = 1,14 [95% CI 1,05–1,24]), p = 0,0015), a dabigatrannál 15%-kal (HR = 1,15 [95% CI 1,08–1,23], p = 0,003), a KVA-t szedőknél 62%-kal (HR = 1,62 [95% CI 1,56–1,69], p<0,0001) volt magasabb a rivaroxabanhoz képest. Következtetés: A szerzők igazolták, hogy PF-ban a KVA-terápiához képest a DOAK-ok egyéves perzisztenciája szignifikánsan magasabb volt. A DOAK-ok közül a rivaroxaban egyéves perzisztenciája előnyösebbnek bizonyult az apixabanhoz és a dabigatranhoz képest. Orv Hetil. 2019; 160(13): 509–515. | Abstract: Introduction: In the treatment of non-valvular atrial fibrillation (AF) with oral anticoagulants (OAC), medical adherence is a relevant factor for stroke prevention. Aim: To evaluate the one-year persistence of vitamin K antagonists (VKA) and direct oral anticoagulants (DOAC) in patients suffering from AF and already treated with OACs. Method: Information from the National Health Insurance Fund of Hungary prescriptions database on pharmacy claims between June 1, 2015 and December 31, 2015 was analysed. Authors identified patients who filled prescriptions for OACs (VKAs or DOACs) prescribed for AF who have already received OACs therapy during one year before. Apparatus of survival analysis was used, where ‘survival’ was the time to abandon the medication. Results: 196 016 patients met the inclusion criteria. 181 810 patients received VKA and 14 206 patients were treated with DOACs. The one-year persistence rate in patients taking VKA was 52.9% whereas it was 66.8% in those on the DOACs. The persistence rates after 360 days were 67.5% for rivaroxaban, 63.6% for apixaban and 63.4% for dabigatran. The mean duration of persistence was 311 days for rivaroxaban, 308 days for apixaban and 284 days for dabigatran. The actual rate of discontinuation was 14% (HR = 1.14 [95% CI 1.05–1.24]), p = 0.0015) for apixaban, 15% (HR = 1.15 [95% CI 1.08–1.23], p = 0.003) for dabigatran and 62% (HR = 1.62 [95% CI 1.56–1.69], p<0.0001) for VKA compared to rivaroxaban (reference). Conclusions: The authors have confirmed that the one-year persistence of DOAKs was significantly higher compared to KVA therapy in AF. The one-year persistence of rivaroxaban was more favoured than apixaban and dabigatran. Orv Hetil. 2019; 160(13): 509–515.

Actions (login required)

Edit Item