REAL

Molekuláris citogenetikai vizsgálatok Baranya és Tolna megye plazmasejtes myelomában szenvedő betegein = Molecular cytogenetic analyses of patients with plasma cell myeloma in Tolna and Baranya counties in Hungary

Kosztolányi, Szabolcs and Horváth, Bálint and Hosnyánszki, Diána and Kereskai, László and Sziládi, Erzsébet and Jáksó, Pál and Alizadeh, Hussain and Szuhai, Károly and Alpár, Donát and Kajtár, Béla (2019) Molekuláris citogenetikai vizsgálatok Baranya és Tolna megye plazmasejtes myelomában szenvedő betegein = Molecular cytogenetic analyses of patients with plasma cell myeloma in Tolna and Baranya counties in Hungary. Orvosi Hetilap, 160 (24). pp. 944-951. ISSN 0030-6002 (print); 1788-6120 (online)

[img]
Preview
Text
650.2019.31357.pdf
Available under License Creative Commons Attribution.

Download (482kB) | Preview

Abstract

Bevezetés: A plazmasejtes myeloma változatos klinikai lefolyással járó hematológiai malignitás, melyhez heterogén genetikai háttér társul. A betegség patogeneziséhez és progressziójához asszociáltan gyakran jelennek meg visszatérő kromoszomális és szubkromoszomális eltérések, melyek diagnóziskor való kimutatása segíti a betegek genetikai karakterizálását, klasszifikációját és prognosztikai besorolását. Célkitűzés: Tanulmányunkban átfogóan értékeltük a Pécsi Klinikai Központ és a Tolna Megyei Balassa János Kórház plazmasejtes myelomában szenvedő betegein 2005 és 2018 között általunk elvégzett molekuláris citogenetikai vizsgálatok eredményeit. Módszer: Az említett periódusban 231 beteg csontvelői és perifériás vérmintájában szűrtünk visszatérő genetikai aberrációkat fluoreszcens in situ hibridizációval. A módszerrel az immunglobulin-nehézlánc-gént érintő kromoszómatranszlokációkat, az 1p és 17p kromoszómakarokat érintő vesztéseket, az 1q kromoszómakart érintő többletet, valamint a 13-as kromoszómát érintő kiegyensúlyozatlan aberrációkat vizsgáltuk. Negyvenkét beteg mintáján multiplex ligatiofüggő szondaamplifikációval vizsgáltuk az 1p, 1q, 5q, 12p, 13q, 16q és 17p kromoszómakarok jellemző vesztéseit és többleteit. A vizsgált időszakban 116 csontvelői mintán kariotipizálásra is sor került. Eredmények: Összesen 233 genetikai eltérést azonosítottunk célzottan, az aberrációk gyakorisága megfelelt a korábbi nemzetközi tanulmányok által látottaknak. Azonos kromoszómakarokat fluoreszcens in situ hibridizációval, valamint multiplex ligatiofüggő szondaamplifikációval vizsgálva az eredmények 96,2%-os egyezést mutattak. Az utóbbi technikával a fluoreszcens in situ hibridizációval detektált abnormalitásokon túl további 21 kiegyensúlyozatlan genetikai aberrációt azonosítottunk 16/42 betegben (38%). Következtetés: Eredményeink alapján az általunk használt két molekuláris citogenetikai módszer együttes alkalmazása jelentősen segítheti a jövőben a plazmasejtes myelomában szenvedő hazai betegek átfogóbb genetikai karakterizálását. Introduction: Plasma cell myeloma is a hematological malignancy with heterogeneous genomic landscape and diverse clinical course. Recurrent chromosomal and subchromosomal aberrations commonly occur in this entity and are associated with the pathogenesis and progression of the disease. The identification of these alterations aids genetic characterization, classification and prognostication of patients. Aim: Molecular cytogenetic investigations of plasma cell myeloma patients treated at the University of Pécs Clinical Center and János Balassa County Hospital of Tolna County, Szekszárd, between 2005 and 2018 were evaluated in our study. Method: 231 patients were screened for genetic aberrations using fluorescence in situ hybridization. Translocations involving the immunoglobulin heavy chain gene, losses of 1p and 17p chromosome arms, gains of 1q chromosome arm and unbalanced aberrations of chromosome 13 were investigated. Losses and gains of 1p, 1q, 5q, 12p, 13q, 16q and 17p chromosome arms were analyzed using multiplex ligation-dependent probe implification in 42 patients. During the investigated period, 116 bone marrow karyotyping was also performed. Results: In total, 233 genetic aberrations were identified using our targeted approaches; the frequency of specific aberrations correlated with data of the recent literature. Concordance of results gained by fluorescence in situ hybridization and multiplex ligation-dependent probe amplification was 96.2% by analyzing the same chromosome arms. The latter technique revealed 21 additional genetic aberrations in 16/42 patient samples (38%) as compared to fluorescence in situ hybridization. Conclusions: Our results suggest that the combined application of the two molecular cytogenetic methods may facilitate a more detailed characterization of genetic aberrations of plasma cell myeloma patients in Hungary.

Item Type: Article
Subjects: R Medicine / orvostudomány > R1 Medicine (General) / orvostudomány általában
Depositing User: Dr Donat Alpar
Date Deposited: 10 Sep 2019 12:10
Last Modified: 10 Sep 2019 12:10
URI: http://real.mtak.hu/id/eprint/98959

Actions (login required)

Edit Item Edit Item