Művelt mezőségi talajok szerkezeti stabilitásának jellemzése a reológia módszerével

Szegi, Tamás and Michéli, Erika and Gál, Anita and Tombácz, Etelka (2004) Művelt mezőségi talajok szerkezeti stabilitásának jellemzése a reológia módszerével. Agrokémia és Talajtan, 53 (3-4). pp. 239-250. ISSN 0002-1873

Text agrokem.53.2004.3-4.2.pdf Restricted to Repository staff only until 31 December 2024. Download (753kB)

Abstract

A reológiai módszer alkalmasnak bizonyult különböző talajösszetevők (szervesanyag-, CaCO3- és agyagtartalom) aggregátum-stabilitásra gyakorolt hatásának megítélésében. A reológiával kapott eredmények közvetlen, és értékekben kifejezett információt nyújtanak a részecskék között fennálló erőkről.  Jól ismert, hogy a szerves anyag mennyiségének fontos szerepe van a kedvező talajszerkezet kialakulásában, amely egészséges talajbiológiai állapotot is eredményez. Vizsgálataink alapján elmondhatjuk, hogy nagy gyakorisággal az eredetileg jó szerkezettel rendelkező mezőségi talajaink szántott szintjének szerkezete a művelés hatására leromlott (2. ábra) (Stefanovits, 1992). Reológiai méréseink alátámasztják azt a feltételezést, hogy a szerves anyag által kialakított szerkezet nagyon érzékeny a bolygatásra. Intő jelnek tartjuk, hogy méréseink során nem tapasztaltunk szerkezeti újraépülést ezekben a mintákban. A feltételek és az időtényező természetes viszonyok között különböző, de elmondhatjuk, hogy tapasztalataink szerint természetes körülmények között sem észleltünk szerkezeti regenerálódást, elporosodott, tömődött talajaink esetében.  Ha egyéb kötőanyagok (agyagásványok, kalcium-karbonát) dominálnak a szerkezet kialakításában, úgy tapasztalható regenerálódás a szerkezeti hálózatban. Ennek valószínűleg egyszerű, a részecskék koagulációját meghatározó kolloidkémiai magyarázata van. A szerves anyag által meghatározott szerkezeti hálózat azonban nem egyszerűen kolloidkémiai, rövid idejű folyamatok eredménye, hanem a talaj szerves anyaga érzékeny szerkezetének és annak az ásványi részekkel felépült bonyolult kapcsolatáról van szó. Mivel e kapcsolatok évszázadok alatt és nagymértékben biológiai folyamatok által is meghatározottan alakulnak ki, fontos ennek kellő súllyal való értékelése és a megfelelő, a szerkezetet kevésbé romboló agrotechnikai műveletek megválasztása.  A bemutatott reológiai mérések ígéretesek a szerkezeti stabilitás (elsősorban mikroszerkezeti) értékadásában. Ennek egy-egy talajra vonatkozó változása fontos indikátora lehet más degradációs folyamatok előrejelzésében. Az erózió egyik mozzanata például az aggregátumok közötti kapcsolat megszűnése. Ennek alapján a reológiai mutatók az erózióbecslő modellekben is felhasználásra kerülhetnek.

Actions (login required)

Edit Item