Horváth, Zsolt K. (2018) A betegség varázstalanítása és a varázshegy érzéki betegségei. Dr. Levendel László gondolkodásának lélektani, biopolitikai és művészeti vonatkozásai. Ars Hungarica, 44 (4). pp. 447-464. ISSN 01331531
|
Text
A betegség varázstalanítása és a varázshegy érzéki betegségei.pdf Download (642kB) | Preview |
Abstract
Dr. Levendel László (1920–1944) orvost, pulmonológus, alkohológus szakembert napjainkban elsősorban képzőművészeti gyűjteménye kapcsán szoktuk emlegetni; jóllehet a kollekció rendkívül értékes, de csak egyik szelete munkásságának. A tanulmány célja az, hogy a művészeti gyűjteményből kiindulva megpróbálja rekonstruálni Levendel sokoldalú munkásságát, mely a szaktudományos publikációkon túl kiterjed a pszichológia, a művészetelmélet, a biopolitika területeire is. Vajon milyen viszonyban állnak egymással ezek a területek? A tanulmány abból indul ki, hogy e sokszínű érdeklődés nem önmagában állt, Levendel nem magányos, elefántcsonttoronyba zárkózó tudós, hanem az 1960 és 1980-as évek budapesti értelmiségi hálózatának fontos része volt; ennek kvalitatív elemzésére ad lehetőséget a Mérei Ferenc által bevezetett szociometria. Ennek a sajátosan kelet-európai értelmiségi felfogásnak része volt az a törekvés, melynek nevében az egy-egy területen mozgó, dolgozó szakértők „elkalandoznak” más területekre is. Levendel esetében ez nem elsősorban a művészeti gyűjtemény tudatos kiépítése volt (hisz a műveket művészbetegeitől kapta), hanem komplex látásmódja épp a szalonokban összegyűlő értelmiségi hálózat összetételéből, minőségéből fakadt. A szalonok ugyanis – szemben az állambiztonság feltételezésével – nem elsősorban politikai jellegűek voltak; megfordult bennük zeneszerző, költő, író, festőművész, zenész, szobrász, pszichológus stb., így a társasági téma interdiszciplináris volt, vagyis sokféle érzékenységet magában foglalt. Úgy vélem, Levendel László tanulmányain érződik ez a fajta interdiszciplinaritás, amennyiben elkötelezett baloldaliként szakorvosi tudását kiterjesztette a biopolitika, ahogy a korszakban hívták, a népegészségügy területére, ám a művészet világához való kapcsolódása révén fontosnak tartotta a betegség nem-racionális, érzéki jellegének vizsgálatát is. Úgy vélem, Levendel betegségontológiája kettős természetű: egyik oldalt magában foglalja a gyógyítás 19. századi, aufklärista küldetését, amennyiben az orvostudomány mint fejlődéselvű pozitív diszciplína az egyén gyógyításán keresztül jobbá teszi a társadalom életét, javítja egészségügyi színvonalát. A másik oldalt azonban Levendel tisztában van azzal is, hogy a betegség sosem válhat tisztán racionális jelenséggé, hiszen a súlyos rendellenességtől való félelem része a beteg lelki világának, fenomenológiai tapasztalatának. Ezt nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő feltételként fogta fel – nem véletlen, hogy Levendel László ún. holisztikus gyógyítási szemléletével gyakran hozzák kapcsolatba Thomas Mann A varázshegy című regényét. A tanulmány a Levendel-életmű eszmetörténeti keresztmetszetének lehetséges értelmezési pontjaira igyekszik rámutatni.
Actions (login required)
 |
Edit Item |
