Objektív vizsgálati lehetőség az idiopathiás és a másodlagos benignus paroxysmalis positionalis vertigo elkülönítésében = Objective diagnostic possibility in the differentiation of idiopathic and secondary benign paroxysmal positional vertigo

Maihoub, Stefani and Molnár, András and Fent, Zoltán and Tamás, László and Szirmai, Ágnes (2020) Objektív vizsgálati lehetőség az idiopathiás és a másodlagos benignus paroxysmalis positionalis vertigo elkülönítésében = Objective diagnostic possibility in the differentiation of idiopathic and secondary benign paroxysmal positional vertigo. Orvosi Hetilap, 161 (6). pp. 208-213. ISSN 0030-6002

Preview

Text 650.2020.31646.pdf Download (1MB) | Preview

Abstract

Absztrakt: Bevezetés: A benignus paroxysmalis positionalis vertigo (BPPV) a leggyakoribb belsőfül-eredetű szédüléses kórkép. Legfontosabb tünete a szédülés, amelyet tipikus fejmozdítás vált ki, sok esetben azonban vegetatív tünetek is társulnak. Etiológiája alapján idiopathiás és szekunder (egyéb vestibularis eltéréshez társulva, például Ménière-betegség, neuritis vestibularis) BPPV különíthető el. Célkitűzés: Kutatásunk célja olyan, kraniokorpográf által vizsgált paraméter azonosítása, amely segíthet az idiopathiás és a szekunder BPPV elkülönítésében. Anyag és módszer: Kutatásunkba 135, BPPV-ben szenvedő beteget vontunk be, emellett 140 ép egyensúlyrendszerű alanyt is vizsgáltunk ultrahangos-számítógépes kraniokorpográf segítségével. A statisztikai elemzéseket az IBM SPSS V24 szoftver segítségével hajtottuk végre. Eredmények: 109 betegnél igazolódott idiopathiás, míg 26 beteg esetén szekunder BPPV. A kraniokorpográfos leletek elemzése alapján szignifikáns különbség adódott a ’forehead covering area’ (fejmozgás által lefedett terület) és a ’self-spin’ (tengely körüli forgás) paraméterekben, ezek gyakrabban kórosak szekunder BPPV esetén. Következtetés: Az ultrahangos kraniokorpográf segítségével a BPPV modern és objektív diagnosztikája biztosítható, elsősorban a szekunder típusú esetekben. Orv Hetil. 2020; 161(6): 208–213. | Abstract: Introduction: Benign paroxysmal positional vertigo (BPPV) is the most common peripheral vestibular disorder. The most important symptom is vertigo, which is triggered by changes in head position and sometimes is accompanied by vegetative symptoms. Furthermore, etiology may be subcategorized into idiopathic and secondary (connected to other vestibular disorder, like Ménière’s disease, vestibular neuritis, or vestibular migraine). Aim: To identify such parameter of ultrasound-computer-craniocorpography (US-COMP-CCG), which could be useful in the differentiation of idiopathic and secondary BPPV. Material and method: 135 patients suffering from BPPV and 140 normal vestibular functioning patients were examined with UC-COMP-CCG. Statistical analysis was completed by using IBM SPSS V24 software. Results: 109 patients suffered from idiopathic BPPV (i-BPPV), and 26 patients from secondary BPPV (s-BPPV). Parameters indicating the imbalance were observed in both the standing test and the stepping test. Respectively, remarkable results were given in the forehead covering and the self-spin parameter. Conclusion: By applying and examining both study groups with US-COMP-CCG, we were able to use modern diagnostics and thus have an objective evaluation based on their properties. The objective results from the US-COMP-CCG parameters show the deterioration of the vestibular system as well as the change in values, based on the cause of BPPV in secondary cases. Orv Hetil. 2020; 161(6): 208–213.

Actions (login required)

Edit Item