Póka, Róbert and Baradács, István (2020) A laparoszkópos és a nyitott műtéti technikával operált méhtestrák progressziómentes és teljes túlélési eredményeinek összehasonlítása = Comparison of progression-free and overall survival between endometrial cancer patients treated with laparoscopic and open surgical techniques. Orvosi Hetilap, 161 (10). pp. 382-388. ISSN 0030-6002
|
Text
650.2020.31675.pdf Download (404kB) | Preview |
Abstract
Absztrakt: Bevezetés: A közelmúltban megjelent publikációk szerint a korai méhnyakrák miatt végzett endoszkópos kiterjesztett műtétek gyógyulási eredményei rosszabbak, mint a nyitott műtétekéi, s ez felveti a méhtestrák kezelésében is terjedő endoszkópos technológia értékelésének szükségességét. Célkitűzés: Az endoszkópos és a nyitott műtéti technikával kezelt méhtestrák gyógyulási eredményeinek összehasonlítása. Módszer: Retrospektív vizsgálatban a 2013 és 2019 között méhtestrák miatt végzett műtétek klinikopatológiai adatainak és eredményességének elemzésére került sor. A műtéti kezelés eredményességét a progressziómentes és a teljes túlélés értékelésével végeztük. A vizsgált csoportok prognosztikai tényezőinek különbségeit χ<sup>2</sup>- és t-próbával hasonlítottuk össze. A daganatprogresszió előfordulását és az alapbetegség okozta halálesetek előfordulási gyakoriságát Cox-modellben értékeltük, a progressziómentes és a teljes túlélési görbék összehasonlítására a Kaplan–Meier-módszert alkalmaztuk. Eredmények: Az endometrioid, serosus papillaris, kevert Müller-sejtes, adenosquamosus és egyéb szövettani típusok előfordulási aránya az endoszkópos és a nyílt műtéti csoportban lényegesen nem különbözött (p = 0,3356). A G1, G2, G3 differenciáltsági fokú folyamatok előfordulási aránya az endoszkópos és a nyílt műtéti csoportban jelentősen különbözött (p = 0,0036). A patológiai stádiumok (IA, IB, II, IIIA, IIIB, IIIC1, IIIC2) megoszlása az endoszkópos és a nyílt műtéti csoportban jelentősen különbözött (p = 0,0048). Az eltávolított nyirokcsomók átlagos száma magasabb volt a nyitott műtéttel operált csoportban (14,3 vs. 9,3, p<0,0001). A progresszív betegség gyakorisága magasabb volt a nyitott műtéti csoportban, de a betegségspecifikus halálesetek előfordulási gyakorisága jelentősen nem különbözött a két csoportban (recidíva 2/120 vs. 29/345, p = 0,01; halálozás 2/120 vs. 17/345, p = 0,12); a laparoszkópos esetek progressziómentes és teljes túlélése nem különbözött jelentősen a nyitott műtéttel operált esetekétől (progresszió laparoszkópos vs. nyílt műtét: HR = 0,36, 95% CI = 0,084–1,538; halálozás laparoszkópos vs. nyílt műtét: HR = 0,603, 95% CI = 0,135–2,693). Következtetés: Az endoszkópos technikával operált méhtestrák progressziómentes és teljes túlélése nem rosszabb, mint a nyílt műtéti technikával kezelt betegeké. Orv Hetil. 2020; 161(10): 382–388. | Abstract: Introduction: Recently published unfavourable results of endoscopic radical surgery for early-stage cervical cancer compared to open surgery raises the need for auditing treatment results of endoscopic staging surgery for endometrial cancer. Aim: Comparison of progression-free and overall survival (PFS and OS) between endometrial cancer patients treated with laparoscopic (LSC) and open surgical techniques. Method: Retrospective analysis was performed to compare clinicopathological and survival data of endometrial cancer patients who had either laparoscopic or open staging surgery between 2013 and 2019 at the Gynaecological Oncology Unit of the University of Debrecen, Hungary. Distribution of the most relevant prognostic factors were compared with χ<sup>2</sup> and t-tests. Frequencies of progressive disease and disease-specific deaths were compared in the Cox-model, while progression-free and overall survival curves were compared with the Kaplan–Meier method. Results: The frequency of endometrioid, serous papillary, mixed Müllerian, adenosquamous and other histological types in the laparoscopic and open groups were similar (p = 0.3356). The frequency of grade 1, 2 and 3 tumours in the endoscopic and open groups showed significant differences (p = 0.0036). Pathological stage-distribution (IA, IB, II, IIIA, IIIB, IIIC1, IIIC2) of endoscopic cases and open cases was also statistically different (p = 0.0048). The mean number of removed lymph-nodes was higher in the open surgery group (14.3 vs. 9,3, p<0.0001). The frequency of recurrence did not show significant difference between the two groups, in contrast to the frequency of disease-specific deaths (2/120 vs. 29/345, p = 0.01; 2/120 vs. 17/345, p = 0.12). In the Cox-model, progression-free survival and overall survival showed a hazard ratio favouring laparoscopic surgery, however, the range of 95% confidence intervals showed no statistical significance (PFS LSC vs. open: HR = 0.36, 95% CI = 0.084–1.538; OS LSC vs. open: HR = 0.603, 95% CI = 0.135–2.693). Conclusion: Progression-free and overall survival of endoscopically staged endometrial cancer is not worse than those of patients staged with open surgery. Orv Hetil. 2020; 161(10): 382–388.
Item Type: | Article |
---|---|
Subjects: | R Medicine / orvostudomány > R1 Medicine (General) / orvostudomány általában |
Depositing User: | Ágnes Sallai |
Date Deposited: | 15 Apr 2020 08:22 |
Last Modified: | 15 Apr 2020 08:22 |
URI: | http://real.mtak.hu/id/eprint/108082 |
Actions (login required)
![]() |
Edit Item |