Sport és a repülés : Teljesítmény-diagnosztika alkalmazása a repülőalkalmasság elbírálásában és a repüléstudományi kutatásokban

Szabó, Sándor András (2018) Sport és a repülés : Teljesítmény-diagnosztika alkalmazása a repülőalkalmasság elbírálásában és a repüléstudományi kutatásokban. HONVÉDORVOS, 70 (3-4). pp. 22-36. ISSN 0133-879X

Preview

Text Sport és a repülés Teljesítmény-diagnosztika.pdf Download (549kB) | Preview

Abstract

Ahhoz, hogy a pilóta (legyen szó akár katonai vagy sportrepülésről) alkalmazkodóképessége, munkaképessége maximumát nyújthassa, mind a fizikai, testi teljesítőképesség, mind a pszichés/lelki stressztűrő-képesség, mind az információ feldolgozó képesség szempontjából kiváló teljesítményt kell nyújtania. A fizikai képességek nagy hármasában (erő-gyorsaság-állóképesség) gyakran túlhangsúlyozzuk a repülés extrém munkakörülményei között az állóképesség stamina jelentőségét, pedig a pillanatnyi – reflexszinten megvalósuló szív-érrendszeri reakciók, koordinált izommozgások (Valsalva és anti-G feszítési manőver) – a gyorsaság és erő komponensek adaptív fejlesztését is megkövetelik. Fentiek edzése-javítása a teljesítmény diagnosztika komplex eszközrendszerének alkalmazását indokolja, a szimulált repülésélettani stresszor tényezők (hypoxia, túlterhelés) expozíciója mellett, ahol valósidejű orvosbiológiai monitorizálás közben lehet a még elfogadható élettani reakciót elválasztani a kóros, mindenképpen előzetesen kizárandó és kerülendő kórélettani reakcióktól. In order to provide the pilot’s maximum level of tolerability and special working capacity (either in military or civilian/sport flight), he/she shall prove excellent performance both from physical (somatic) and psychic side (as stress tolerance), furthermore from information working ability aspect. In the big triplett of physical parameters (force-readiness-stamina) we sometimes overestimate the importance of stamina/ endurance, although the momentary reflexive cardiovascular responses, muscle coordination (Valsalva and anti-G straining manoeuvres) demand the adaptive improvement and adjustment of force and readiness components as well. The training and gradual improvement of above mentioned physical responses should involve the complexity of performance diagnostic tools during the exposure to simulated aeromedical stressors (hypoxia, G-loads), where the real-time biomedical monitoring system we can make finite distinction between acceptable physiological and avoidable pathophysiological reactions.

Actions (login required)

Edit Item