A "Reflexív modernitástól" az "Emberi jelenségig" : A Kulcsár-Delphi folytatása

Varga, Károly (2015) A "Reflexív modernitástól" az "Emberi jelenségig" : A Kulcsár-Delphi folytatása. JEL-KÉP: KOMMUNIKÁCIÓ KÖZVÉLEMÉNY MÉDIA, 4 (1). pp. 1-19. ISSN 0209-584X

Preview

Text JelKep_2015_1_Varga_Karoly.pdf - Published Version Download (426kB) | Preview

Abstract

A JEL-KÉP-ben 7 év alatt (1996-2003) közölt 10 tanulmányom közül a negyedikben, a főszerkesztő által itt említett, 1998-as Aránypárban felvetett probléma: hogyan fordult át a hatvanas/hetvenes években még túlnyomóan pozitívnak érzett modernizáció egy emberöltő alatt a negatív elemek túlsúlyával jellemezhető globalizációba? A dolgozatban felvetett megoldás: míg a modernizáció a kommunikatív cselekvés jegyében zajlott, a globalizációban már előretört - a történelemben amúgy is legtöbbször érvényesülő - stratégikus magatartás. Közben egy másik folyóiratban, a Kulcsár Kálmán által szerkesztett Társadalomkutatásban úgy bontakozott ki egy ugyanezt a problémát feszegető Delphi-eszmecsere, hogy míg Kulcsár a modernizáció ideáltípusában döntő jelentőségű pozitív elemeket hangsúlyozta, addig Lovas Rezső György atomkutató a globalizáció mai (és holnapi/holnaputáni /!/) ártalmainak gyökereit már a modernségben tételezi. Az időközben elhunyt Kulcsár Kálmán „posztumusz viszontválaszát” e sorok írója A modernizáció reflexív szakasza – iránypontosítás című, a folyóirat Kulcsár-emlékszámában közölt cikkével próbálta megadni. Ám a Pólya György féle „igényesség paradoxonja” jegyében vizsgálódásom fókuszát időközben áthelyeztem a hazai léptékről a globális („planetáris”) skálára, illetve a globalizáció problematikájából kiágazott „holnap és holnapután gondja” kezelését célzó „tudatforradalom, szuperkultúra, spiritualitás evolúciója” tematikájára. Ebben új szerzőcsoport (László Ervin, Stanislav Grof, stb.), illetve politikus-szimpatizánsok (Vaclav Havel, Mihail Gorbacsov stb.) eszmélődnek az emberi evolúció bifurkációs-ponthoz érkezéséről, aminek tétje az össz-emberiség önmagával való kibékülése révén remélhető túlélése. Cikkem fenti második és harmadik mottója épp e kettéágazási ponthoz fűzött szembenálló – reménykedő versus szkeptikus – vélekedéseket rögzíti. (A kétkedő opponens itt is ugyanaz a Lovas, aki Kulcsár modernizáció-koncepcióját is bírálta.) A jelen tanulmány tehát ismét „viszontválasz”, amelyben az előzőhöz hasonló módon szembesítem az egymással Delphi-vitában szembenálló feleket. Ahogy a modernizáció témájában „iránypontosítás” címen Ulrich Beck „reflexív modernitás” elméletében véltem feloldhatni az ellentétet, úgy a tudatforradalmi evolúció témájában egyfelől a Maynard Smith féle „evolúciósan stabil stratégia” (ESS) posztulátumaival, másfelől a már az Aránypárban is megoldásként idézett James Beniger féle „kontrollkrízis-kontrollforradalom” modelljével és prognózisával próbálom integrálni az álláspontokat. Végül a szuperkultúra reményének erősítésére felidézem a jezsuita paleontológus Pierre Teilhard de Chardin „Emberi Jelenség” című („nem filozófiai, hanem »hiper-fizikai«„) művét, amely a geogenezisben megszületett Nooszféra létében logikus garanciát lát az emberiség fennmaradására.

Actions (login required)

Edit Item