Distance and Presence = Távolság és jelenlét

Pazár, Béla (2021) Distance and Presence = Távolság és jelenlét. ÉPÍTÉS - ÉPÍTÉSZETTUDOMÁNY, 49 (1-2). pp. 209-221. ISSN 0013-9661 (nyomtatott); 1588-2764 (elektronikus)

Preview

Text article-p209.pdf Available under License Creative Commons Attribution. Download (275kB) | Preview

Abstract

When are we somewhere and when are we not? When is it “here”, when is “now” and when is it not? In everyday life, this question can usually have a clear answer. But we all know the state of mind – if not from elsewhere, then from school – when we are physically present somewhere, but in fact our minds are elsewhere we are in a completely different place in spirit, being busy with something else. We can barely remember what happened in the classroom, later we are left with only what caught our attention at that time, what we were really busy with at the time. One might think that in architecture it may not even be worth addressing this issue, the situation seems so clear: here is a definite place with specific geometric features and history, shaped and formed by the mysterious “genius loci”, and now is our age, the present in which we live. According to the common opinion today, good architecture expresses its own age and its own time, catching the spirit of the place. However, it is enough to think only of the Gothic cathedrals to see the very partial validity of this view. In cathedrals, the purpose of the now and here is exactly to serve, display, illustrate the time and place of the not-now and not-here. Mikor vagyunk valahol, és mikor nem? Mikor van itt, mikor van most és mikor nem? A mindennapi életben e kérdésre általában egyértelműen válaszolunk. De mindnyájan ismerjük azt a lelkiállapotot – ha máshonnan nem, hát az iskolából –, amikor fizikailag valahol vagyunk, de valójában egészen máson jár az eszünk, lélekben egészen máshol vagyunk, mással vagyunk elfoglalva. Alig emlékszünk arra, hogy mi történt ott akkor az órán, később csak az marad meg bennünk, ami akkor figyelmünket lekötötte, ami akkor valójában foglalkoztatott. Azt gondolhatnánk, hogy az építészetben talán nem is érdemes foglalkozni ezzel a kérdéssel, olyan egyértelműnek látszik a helyzet: az itt, egy meghatározott hely sajátos geometriai tulajdonságokkal és történelemmel, amelyet a titokzatos „genius loci” alakít, formál, a most pedig a mi korunk, a jelen, amelyben élünk. Mai általánosan elterjedt vélekedésünk szerint a jó építészet a hely szellemét megérezve saját korát, saját idejét fejezi ki. Elég azonban csupán a gótikus katedrálisokra gondolnunk ahhoz, hogy belássuk e vélekedés nagyon is részleges érvényességét. A katedrálisokban a most és itt célja éppenséggel a nem most és a nem itt idejének és helyének szolgálata, megjelenítése, szemléltetése.

Actions (login required)

Edit Item