Once Again on Memorism… = Még egyszer a memorizmusról...

Kalmár, Miklós (2021) Once Again on Memorism… = Még egyszer a memorizmusról... ÉPÍTÉS - ÉPÍTÉSZETTUDOMÁNY, 49 (1-2). pp. 223-228. ISSN 0013-9661 (nyomtatott); 1588-2764 (elektronikus)

Preview

Text article-p223.pdf Available under License Creative Commons Attribution. Download (221kB) | Preview

Abstract

In 1993, Gyula Hajnóczi added supplementary thoughts to Lajos Fülep’s earlier interpretation of Memorism, according to which the mentioned concept would also apply to the history of architecture, similarly to other branches of art. He perceived a remembering-like continuity in architecture, starting from ancient times, through the Renaissance, to the present day. He formulated three topics that generate a theoretical problem, thus require further investigation. According to him, the form-based approach shows the otherness of the Middle Ages. And after the age of historicism, he perceived a kind of “agonization” with negative content. His third conjecture was the transcendence being inherent in architecture and unfolding in history. The line of thought, originating from nearly thirty years ago, may come into new light if the history of architecture is approached not exclusively from the direction of the history of forms. If not the differences but continuity gets into the focus, and all this is extended to the problems of the present and the future. Of course, all the above issues can only be interpreted with further contemplation. Hajnóczi Gyula 1993-ban Fülep Lajos korábbi memorizmus értelmezéséhez kiegészítést fűzött, miszerint az említett fogalom az építészettörténetre is vonatkozik, hasonlóan a művészet egyéb ágaihoz. Emlékező jellegű folyamatosságot érzékelt az építészetben, az ókortól kezdve, a reneszánszon keresztül, egészen napjainkig. Megfogalmazott három témát, mely elméleti problémát gerjesztve, további vizsgálatot igényel. Szerinte, a formai alapú szemléletből kitűnik a középkor mássága. A historizmus kora után pedig egyfajta negatív tartalmú „agonizálást” érzékelt. A harmadik sejtése az építészetben rejlő, a történelemben kibontakozó transzcendencia volt. A közel harminc évvel ezelőtti gondolatsor új megvilágításba kerülhet, ha az építészettörténet nem csak formatörténet szerinti megközelítésű. Ha nem a különbözőséget, hanem a folyamatosságot vizsgálja és mindez kiterjed a jelen és jövő problémáira is. Természetesen mindez csak továbbgondolva értelmezhető.

Actions (login required)

Edit Item