A rézműves mesterség 20. és 21. századi öröksége = The Brazier’s Craft as the Legacy of the 20th and 21st Centuries

Cseh, Fruzsina (2021) A rézműves mesterség 20. és 21. századi öröksége = The Brazier’s Craft as the Legacy of the 20th and 21st Centuries. In: A nemes- és színesfémek régészete, története és néprajza a Kárpát-medencében : Készítéstechnikai, archeometriai és társadalomtörténeti megközelítések. Az anyagi kultúra a Kárpát-medencében = Material Culture in the Carpathian Basin (6). Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, pp. 215-230.

Preview

Text CsehFruzsina.pdf Download (8MB) | Preview

Abstract

A rézműves mesterség céhes múltját a 16. századig tudjuk visszavezetni, de mint sok mesterséget, ezt is űzték céhen kívül specialisták, valamint a kolompkészítéssel és üstfoltozással foglalkozó cigányok. A 19–20. századi újítások és gyári termékek megjelenése részben a mesterség elhalásához vezettek, részben új termékek készítésére ösztönözték a kisiparosokat. A folyamat jól nyomon követhető a néprajzi szakirodalom és mai adatközlő segítségével dokumentált szókészletváltozáson, az eszközkészlet átalakulásán, továbbá az írott források és az iparos statisztikák segítségével. A népi iparművészet teret engedett sok kézműves mesterségnek és háziipari ágazatnak. A rézművesség azonban az alkotók létszámát és a zsűrizésre beadott, illetve vásáron kínált termékek mennyiségét tekintve nem mondható olyan sikeres ágazatnak, mint más mesterségek. A néprajz elsősorban a pásztorok számára készült tárgyakat tekintette megőrzendőnek, és díszítettsége miatt felgyűjtendőnek, noha az egykor paraszti használatra készült termékek köre ennél jóval szélesebb volt. A kisipari keretekben űzött hagyományos rézműves mesterség egyik utolsó képviselője a kézműves munkafolyamatokat gépek használatával egészíti ki, mai pásztorok igényeit kiszolgáló pásztortárgyak mellett egyházi és lakberendezési tárgyakat is készít. This study is meant to be in part a progress report for any possible future research conducted on the brazier’s craft. It summarizes the history of research on the craft as well as indicates further possible directions of research and sources not yet exploited. The history of the brazier’s craft reveals a mixed picture with regard to its masters and products. The guild’s history can be traced back to the 16th century but, as with many other crafts, the craft of the brazier was practiced by specialists independent of the guild as well, mainly those gypsies producing pasture bells and who worked as tinkers repairing cauldrons. With the innovations of the 19–20th centuries and the appearance of factory produced products the craft began to disappear, while at the same time these circumstances motivated the craftsmen to create new products. The trend can be clearly followed when studying the relevant ethnographic literature, the changes in tools and the vocabulary collected from research participants. While the tools for the peening process changed greatly from the 1970’s as the process became mechanized, many of the tools used in the casting process remained unchanged even today. Written sources, primarily industry periodicals and statistics also illustrate the trends of the 20th century. The area of applied folk art allowed for many handcrafts and branches of cottage industry. The brazier’s craft, however, was not as successful as other crafts both in terms of the amount of products on the market and in terms of the works entered for competition and number of craftsmen. The ethnographic field deemed those artefacts produced for shepherds most worthy of preservation and the decoration of these objects also made them museums’ items, although the range of the products produced for peasant use was far greater than these objects. In addition, the relevant ethnographic literature feature a number of excellent dissertations on the life and work of individual craftsmen which visually illustrate the modernization process which took place over the course of the 20th century. One of the last remaining representatives of the traditional craftsmanship of the brazier operating as a small tradesman, Sándor Konyári supplements the handicraft work process with machinery which with he produces shepherds’ products for the needs of contemporary shepherds, but also products for churches and for use in interior design. His work, as well as that of his master, Gábor Szoboszlai has contributed greatly to the preservation and development of the technology of the craft. Today copper casting and the peening process which was originally understood to be part of the braziers craft are integrated, the contemporary brazier uses both technologies to produce various objects. The study determines the typological analysis of the casting moulds and individual artefacts to be a pressing task for the field, primarily the shepherds’ axe, rod, bells, buckles and buttons, and interpretation of the buckles and buttons should be analysed for their significance in costume history.

Actions (login required)

Edit Item