Populizmusok – avagy a populizmus, mint lehetőség, mint jelzés, és mint veszélyforrás

Benedek, István (2019) Populizmusok – avagy a populizmus, mint lehetőség, mint jelzés, és mint veszélyforrás. In: Ütközéspontok VI. Doktorandusz Konferencia: Absztraktkötet. Osztálya, Budapest, pp. 18-28. ISBN 9786155586446

Preview

Text BenedekI_Utkozespontok_VI_konferenciakotet_18_28.pdf Download (330kB) | Preview

Abstract

Jelen tanulmányban arra a fő kérdésre keresem a választ, hogy vajon mit mondhatunk jelenleg a populizmus és a demokrácia kapcsolatáról? Bár a rendkívül széles szakirodalom teljes körű áttekintése lehetetlen vállalkozás lenne, az már csak a témában való felületes elmerülés során is nyilvánvaló lehet mindenki számára, hogy a válasz egyfelől rettentően banális, másfelől egy kutató számára nem kevésbé komoly: ugyanis az attól függ, hogy mit értünk az egyik és mit a másik kifejezés alatt. Továbbá, ha a demokrácia kapcsán a kutatók bajban érezhetik magukat annak „lényegileg vitatott” jellege miatt, akkor ez a populizmus fogalmával még inkább így van. Jelentős részben azért, mivel a populizmus egy újabb szinten ismétli meg az eredeti demokráciavitát, így a populizmusról alkotott vita sok tekintetben a demokráciáról alkotott vitává fordul át (Urbinati, 1998: 116.), ezért kettejük viszonyának elemzéséhez tisztázni kell az egyes pozíciókhoz tartozó demokrácia definíciókat (Mény–Surel, 2002; Mudde–Kaltwasser, 2017). Mivel a szakirodalom rendkívüli mértékben széttartó mind a fogalmakat, mind a kapcsolódó értelmezését illetően, a következőkben nem néhány szerzőt és azok elméleteit szeretném részletesebben bemutatni, hanem olyan „értelmezés-csokrokat” (narratívákat) és megközelítéseket, amelyek bár korántsem hermetikusan zártak egymástól, mégis olyan markánsnak érzékelt kutatói pozíciókat takarnak, amelyek segíthetik a populizmus összetett jelenségét elemezni. A kutatás eredményeképpen három fő narratívát különítettem el: 1) a demokrácia és a politika szükségszerű és kívánatos populista (politikai) fordulatát hirdető, abban mindenekelőtt egy emancipatorikus és radikális, a konfliktusokat se nem totalizáló, se nem kiiktatni akaró demokrácia lehetőségét meglátó értelmezés; 2) a demokráciát egyfelől szűkebben (thin) definiáló, másfelől azt jellemzően egy demokratikus (populista) és egy liberális-alkotmányos pillér „paradox feszültségében” interpretáló pozíció, amely szerint az utóbbi elem túlsúlya nyomán a populizmus a modern demokratikus képviseleti politika egyre súlyosabb működésbeli zavarainak önmagában el nem ítélhető jelzése; 3) a demokráciát egyfelől tágabban (thick) definiáló, másfelől a populizmust, mint jellemzően patológiát tárgyaló álláspont, amely számára a populizmus egy, a demokratikus működészavarok nyomán felfutó „rossz társadalmi közérzetet” manipulatív módon kihasználó autoriter veszélyforrás. A következőkben először összefoglalom a három populizmus-álláspont főbb jellemzőit, majd röviden számba veszem azokat a jelenségeket – úgymint a politika világában a közvetítő szereplők meggyengülése, a neoliberalizmus, a globalizációs sokkok természete stb. –, amelyeket a populizmus magyarázataiként leginkább számon tartanak.

Actions (login required)

Edit Item