A. Jászó, Anna (2021) Ravasz László, a szónok (1882-1975). VALLÁSTUDOMÁNYI SZEMLE : VALLÁSTUDOMÁNYI FOLYÓIRAT, 17 (1). pp. 163-171. ISSN 1786-4062
|
Text
VSz_2021_1_163-171.pdf Download (85kB) | Preview |
Abstract
Ravasz László erdélyi születésű református püspök, filozófiai és teológiai író a felsőfokú tanulmányait Kolozsvárott, majd Berlinben végezte. Pályája elején a kolozsvári református teológia professzora. 1921-től Budapesten lelkészkedett (a Kálvin téren); 1925–1949 között az MTA tagja, s bár a kommunista államvezetés megfosztotta akadémiai tagságától, 1989-ben posztumusz visszakapta; 1948-ban püspöki tisztségéről lemondatták, 1953-ban lelkészi állásából nyugdíjazták. Az egyik legnagyobb magyar egyházi szónok, retorikaelméleti író, ám ebből a szempontból életművét még nem értékelték kellő alapossággal, bár homiletikájáról nemrégiben megjelent egy alapos tanulmány. Munkássága kétségkívül nemzetközi szempontból is kiemelkedő: számos olyan gondolat olvasható a 20. század első felében írt műveiben, amelyeket a 20. század második felének híres külföldi retorikusai fogalmaztak meg. Az alábbi írás felhívja a figyelmet ezekre a kapcsolatokra, s ezáltal Ravasz László gondolatainak korszerűségét hangsúlyozza; ugyanakkor azt is hangsúlyozzuk, hogy műveiben benne van a háromezer éves retorika ismerete, ebből a szempontból összegezőnek tekinthető.
Item Type: | Article |
---|---|
Subjects: | C Auxiliary Sciences of History / történeti segédtudományok > CT Biography / életrajz |
Depositing User: | Andrea Tankó |
Date Deposited: | 06 Apr 2022 15:00 |
Last Modified: | 06 Apr 2022 15:00 |
URI: | http://real.mtak.hu/id/eprint/140416 |
Actions (login required)
![]() |
Edit Item |