Rekonstrukció, újrafelhasználás és bontás : 1945 utáni modern épületek sorsa a műemlékvédelem körein kívül és belül

Hartmann, Gergely (2022) Rekonstrukció, újrafelhasználás és bontás : 1945 utáni modern épületek sorsa a műemlékvédelem körein kívül és belül. ÉPÍTÉS-ÉPÍTÉSZETTUDOMÁNY, 50 (1-2). pp. 169-207. ISSN 0013-9661

Text article-p169.pdf Restricted to Repository staff only Download (9MB) | Request a copy

Abstract

Az 1945 utáni modern épületek sorsa ma különösen problémás. A hazai műemlékes és építész szakma egy része, a nemzetközi szaktekintélyekkel egyidőben, már a kilencvenes évek elején felfigyelt arra, hogy különleges, a hagyományos műemléki rekonstrukcióktól eltérő hozzáállást kíván megújításuk. A kétezres évek eleje óta azonban átfogó, szintetizáló kutatás itthon nem történt, és csak néhány 1951 előtti épület vitatott műemléki rekonstrukciójára került sor. A hazai intézményes műemlékvédelem még a 2010 előtti időszakban sem tudott módszertani szempontból megújulni. Ennek akadálya nem elsősorban szakmai, inkább a döntéshozói akarat hiánya volt. Példákkal illusztrálom, hogy Nyugat-Európában eközben milyen eredményeket értek el a modern, elsősorban a hatvanas évek épületeinek felújítása területén, és ennek kontextusába helyezem a hazai helyzetet. Miközben itthon a hivatalosan védett II. világháború utáni épületek legtöbbje pusztul, a védelem körein jórészt kívül esők újrahasznosítására számos példát találunk. Az adaptiv reuse a nemzetközi építészeti szintér egyik legkurrensebb témája az utóbbi évtizedben. A fogalom több lehetséges értelmezése közül a tanulmányban leginkább úgy tekintek rá, mint az építészet, a belsőépítészet és az örökségvédelem egyfajta metszetére, szem előtt tartva, hogy ez a fajta alkotói hozzáállás magában hordozza az újrahasznosítás fenntarthatósági és környezetvédelmi aspektusait is. Az 1945 utáni épületállománnyal való foglalkozást a 2008-as gazdasági világválság után, de kiemelten 2015 körültől megfigyelhetjük a hazai reuse-projektek számának, valamint az ezekre irányuló figyelem növekedését. Új lendületet kapott és új szereplőkkel gazdagodott az e korszak örökségéről szóló párbeszéd is – igaz egy szűkebb szakmai közeg kereteit továbbra sem lépi át. A rekonstrukciók mellett kiemelt hangsúlyt kapott az újrahasznosítás fontossága az egyre fokozódó klímaválság kihívásaira is reagálva. Az intézményes védelemtől függetlenül létrejött hazai újrahasznosítási projektek közül vannak példamutatók, vitathatók és pusztítók is. Konkrét eseteket mutatok be vázlatosan, amiből, ha átfogó folyamatok nem is, de tendenciák kirajzolódhatnak. Az ezekben való eligazodást rövid kritikai elemzések segítik. A példák sora mutatja, hogy „szerves” folyamatként is megindult megújulás, ugyanakkor az örökség jórészt védtelen a mindenkori politika és a beruházók esetleges romboló szándéktól. Amennyiben hiányzik az intézményes, de differenciáló, többszintű és rugalmas örökségvédelem, a felújítások sikere az egyes építészek és megbízóik ízlésén és szubjektív döntésein múlik.

Actions (login required)

Edit Item