Egy recens archaikum hangszertípus. Az afroázsiai hárfák története és típusai

Brauer-Benke, József (2022) Egy recens archaikum hangszertípus. Az afroázsiai hárfák története és típusai. ETHNOGRAPHIA, 133 (1). pp. 74-100. ISSN 0014-1798

Preview

Text Az afroázsiai hárfák története és típusai (2).pdf Download (6MB) | Preview

Abstract

Összességében a történeti adatok áttekintése felveti annak a lehetőségét, hogy a hárfa típusú hangszerek Észak-Afrikában alakulhattak ki a zenélő íjakból, és az ókori Egyiptomból, illetve az afroázsiai nyelven beszélő népcsoportok migrációi által terjedhetett el a használatuk más népcsoportok körében is. A hangszertípus terjedése a legtöbb esetben jól nyomon követhető diffúz jellegű átvételeket mutat és nem valószínű, hogy egymástól függetlenül több népcsoport körében is feltalálták volna. Példának okáért az óbabiloni időszakban felbukkanó fordított tartással megszólaltatott szöghárfa típusnak a Kr.e. 20. századtól a Kr.u. 16. századig, vagyis 3600 évig nyomon követhető a használata. Nyugaton Spanyolország andalúziai területéig, míg keleten Japánig terjedt el, majd eltűnt a zenei használatból. A fordított tartással megszólaltatott szöghárfa típus elterjedése nyugati irányban az iszlám, keleti irányban pedig a buddhizmus terjedésével hozható összefüggésbe. Ennek köszönhetően nyugaton a kereszténység, keleten a taoizmus és a sintó vallás szabott határt az elterjedésének, illetve a zenei használatból való kiszorulásának. Ehhez hasonló, a buddhizmussal összefüggésbe hozható elterjedést mutat az íjhárfa ázsiai elterjedése. A hangszertípus fennmaradása szintén annak a függvénye volt, hogy a buddhizmus mennyire maradt gyakorlat az adott országokban. Ezzel szemben Afrikában az ókori Egyiptomból származó szöghárfák csak Északnyugat-Afrikában a berber népcsoport használatában maradtak fenn, illetve az íjhárfák átalakultak Nyugat-Afrikában a hárfalant hangszertípussá. Az ókori egyiptomi íjhárfák a bantu és a nilota nyelvű népcsoportok déli délkeleti vándorlása által terjedtek el Közép és Kelet-Afrikában. Ezen a területeken szintén megragadható a vallással való kapcsolatuk,mert amíg a közép-afrikai hárfák antropo és zoomorf felépítése egyértelműen összefüggésbe hozható az animisztikus őskultusszal, addig a kelet-afrikai iszlamizált népcsoportok körében ez a morfológiai sajátosság már nem tapasztalható. Szintén a közép- és kelet-afrikai íjhárfák napjainkig való továbbélését eredményezhette, hogy a korábbi törzsfőnöki társadalmi rendhez kötődő epikus énekek előadása helyett már a keresztény liturgikus énekek kíséretéhez használják. Az ókori egyiptomi íjhárfák a Meriotikus Királyság 4. században bekövetkezett hanyatlása miatt, a núbiai nyelvű népek dél-szudáni és kelet-afrikai irányú, illetve a bantu nyelvű népek déli irányú vándorlásával kezdhettek elterjedni. De ez a déli irányú migráció többszöri állomásokkal tarkított, lassú, több évszázados folyamat lehetett, mert Dél-Afrikába már nem jutott el a hangszertípus, holott a bantu nyelvű népek jelen vannak a térségben.

Actions (login required)

Edit Item