Genetikai polimorfizmus és földrajzi varibilitás kárpámedencei endemikus lepke taxonok populációiban = Genetic polymorphism and geographic variation in natural populations of endemic Lepidoptera taxa

Pecsenye, Katalin and Bereczki, Judit and Varga, Zoltán Sándor (2008) Genetikai polimorfizmus és földrajzi varibilitás kárpámedencei endemikus lepke taxonok populációiban = Genetic polymorphism and geographic variation in natural populations of endemic Lepidoptera taxa. Project Report. OTKA.

Preview

PDF 46612_ZJ1.pdf Download (173kB)

Abstract

Az Aricia artaxerxes issekutzi populációk rendkívül variábilisak, ugyanakkor alacsony közöttük a genetikai differenciálódás mértéke. A populációk genetikai szerkezete földrajzi mintázatot mutatott. Kimutattuk a faj bükki populációinak alacsony szintű variabilitását a karszti populációkhoz képest. A Bükkben a populációk habitatjai egyre jobban beszűkültek és átalakultak, ezért a populációk mérete jelentősen lecsökkent. A kisméretű populációkban megindult a genetikai variabilitás eróziója, amely mindenek előtt az allélszám csökkenésében, a ritka allélok elvesztésében nyilvánul meg. Az a tény, hogy a bükki populációk között nem mutatkozott magasabb szintű differenciálódás, mint a karszton élők között arra utal, hogy az egyedszám csökkenés nem régen következett be. A P. sephirus populációk valamivel kevésbé variábilsak, mint az A. artaxerxes issekutzi populációk, ugyanakkor a genetikai differenciálódás mértéke sokkal magasabb közöttük. A tokaji populációban kimutattuk, hogy 2000-ben a variabilitás relatíve alacsony szintű volt, ami fokozatosan nőtt 2005-ig. A tokaji habitatban ugyanis 2000-ben tűz pusztított a vegetációs periódus elején, ami a P. sephirus populáció számottevő hányadát elpusztította. A palacknyak hatás eredményeként lecsökkent a populáció variabilitása (alacsony allél szám és heterozigóta gyakoriság). 2000 és 2005 között azonban a populáció regenerálódásával párhuzamosan nőtt az allélok, elsősorban a ritka allélok száma. | The level of genetic variation in the Aricia artaxerxes issekutzi populations was extremely high, which was coupled with fairly weak differentiation among them. The genetic structure of the populations exhibited geographic pattern. The populations of the Bükk Plateau had a clearly lower level of variation than those of the Karst region. The suitable habitats for A. artaxerxes issekutzi in the Bükk Mts. have recently been degraded resulting in declining population size, which in turn led to a clear decrease in their genetic variation. P. sephirus populations exhibited a slightly lower level of genetic variation compared to those of A. artaxerxes issekutzi. Nevertheless, we observed a very high level of differentiation among them. The habitat of the Tokaj population experienced a severe fire and was considerably damaged in 2000. As a consequence, genetic variation was depleted in this population. In the study period the population has been regenerated and the genetic variation has started to improve.

Actions (login required)

Edit Item