Ipar és népművészet határán: sírkőfaragók művészete a Kis-Küküllő mentén

Kinda, István Csaba (2022) Ipar és népművészet határán: sírkőfaragók művészete a Kis-Küküllő mentén. In: Múltidéző. A Magyarságkutató Intézet Kiadványai (54). Magyarságkutató Intézet, Budapest, pp. 45-72. ISBN 9786156117694

Preview

Text MKI_054_multidezo_B5_002.pdf Download (1MB) | Preview

Abstract

A hagyományos felfogás szerint a sírjel a halott sírjára helyezett új test – fejfa, bálvány –, ahová a lélek megtérhet. Díszítése a halott nemét, korát, rangját, foglalkozását jelezte, az írástudás elterjedésével pedig a szimbólumok nyelve egy új médiummal egészült ki, a prózai vagy verses epitáfiumokkal. Viszonylagos késői megjelenése ellenére a kő sírjel nagy változáson ment át egy bő évszázad alatt. Néhány évtizedes fáziskéséssel az általános művészeti irányzatok jellemzői is megjelentek a paraszti sírköveken, akadt köztük a barokk, rokokó, klasszicizmus stílusjegyeit magán viselő példány is. A Havadtőn dolgozó 18–19. századi kőfaragók naiv és művészi kivitelezésű munkái egy székelyföldi közösség értékszemléletét, világlátását, az emlékállítás idealizált és gyakorlati megvalósulásának buktatóit, sikereit, törekvéseit is elénk helyezik. Formaviláguk, stílusuk, díszítményeik révén fokozatosan a helyi kultúra termékeivé váltak.

Actions (login required)

Edit Item