A mechanikus thrombectomiát megelőző intravénás thrombolysis szerepe az akut agyi nagyérelzáródások kezelésében

Kalmár, Péter János and Tárkányi, Gábor and Karádi Nozomi, Zsófia and Bosnyák, Edit and Nagy, Csaba Balázs and Csécsei, Péter and Lenzsér, Gábor and Büki, András and Janszky, József Vladimír and Szapáry, László (2022) A mechanikus thrombectomiát megelőző intravénás thrombolysis szerepe az akut agyi nagyérelzáródások kezelésében. IDEGGYOGYASZATI SZEMLE / CLINICAL NEUROSCIENCE, 75 (1-2). pp. 23-29. ISSN 0019-1442

Preview

Text a-mechanikus-thrombectomiat-megelozo-intravenas-thrombolysis-szerepe-az-akut-agyi-nagyerelzarodasok-kezeleseben.pdf Download (623kB) | Preview

Abstract

Háttér és cél – Az intravénás thrombolysis (IVT) hatékonysága a nagyérocclusio (NÉO) okozta akut ischaemiás stroke (AIS) ellátásában mérsékelt, szemben a mechanikus thrombectomiáéval (MT). Az MT-t megelôzô IVT kontra- indikációval nem rendelkezô betegek esetében jelenleg evidencián alapuló eljárás, melynek szükségességét az elmúlt évek vizsgálatai megkérdôjelezték. Vizsgálatunk célja a centrumunkban akut agyi NÉO miatt végzett direkt mechanikus thrombectomia (dMT) és a kombinált terápia (KT) hatékonyságának és biztonságosságának értékelése volt. Módszerek – Vizsgálatunkba 4,5 órán belüli tünetkezdetû, NÉO okozta AIS-os betegeket választottunk be, akik 2017 novembere és 2019 augusztusa között MT-n estek át centrumunkban. A betegek adatait stroke-regiszterünkbe rögzítettük. A betegeket két csoportba osztottuk, attól füg- gôen, hogy dMT vagy KT került elvégzésre. Elsôdleges végpontként a 30. és 90. napon felvett módosított Rankin- skála (mRS) alapján mért funkcionális kimenetelt tekintet- tük. Másodlagos kimeneti végpontként a 30. és 90. napos mortalitást, a rekanalizáció mértékét és a szimptómás vérzéses transzformációk elôfordulását értékeltük. Eredmények – Vizsgálatunkba összesen 142 (életkor: 68,3 ± 12,6 év, 53,5% nô), 4,5 órán belüli NÉO-t el szenvedett beteget vontunk be, közülük 81 (57,0%) esetében dMT történt, 61 (43,0%) beteg pedig KT-ban részesült. A dMT-val kezelt csoportban szignifikánsan magasabb volt a vascularis rizikófaktorok és a komorbiditások aránya. A 30. napon a kedvezô kimenetelek aránya 34,7% volt a dMT-ban, míg 43,6% a KT-ban részesültek körében (p = 0,307), a 90. napra 40,8% vs. 46,3%-ra (p = 0,542) változott ez az arány. A 30. napon a mortalitások aránya 22,2% és 23,6% (p = 0,851), a 90. napon 33,8% és 25,9% (p = 0,343) volt. Az eredményes rekanalizáció aránya 94,2% volt a dMT-val kezelt betegeknél, illetve 98,0% a KT-ban részesülteknél (p = 0,318). A dMT-val kezelt betegek 2,5%-ánál, míg a KT-ban részesültek 3,4%-ánál (p = 0,757) mutatott szimptómás vérzéses transzformációt a 24 órás képalkotó vizsgálat. Konklúzió – Vizsgálatunk eredményei a KT-ban részesült betegek mérsékelten jobb funkcionális kimenetelére utalnak. Az MT-t megelôzôen alkalmazott IVT nem növeli szignifikánsan a szimptómás intracranialis vérzések gyakoriságát.

Actions (login required)

Edit Item