A jógázó nők mentális és testi egészsége a gyakorlási paraméterekkel összefüggésben

Tornóczky, Gusztáv József and Bánhidi, Miklós Zoltán and Karsai, István and Nagy, Henriett and Rózsa, Sándor (2023) A jógázó nők mentális és testi egészsége a gyakorlási paraméterekkel összefüggésben. MENTÁLHIGIÉNÉ ÉS PSZICHOSZOMATIKA, 24 (1). pp. 58-74. ISSN 1419-8126

Preview

Text 0406-article-p58.pdf Available under License Creative Commons Attribution. Download (1MB) | Preview

Abstract

Elméleti háttér: Számos nemzetközi kutatás eredményei szerint a jógagyakorlás megfelelő iránymutatás mellett pozitív hatással van az egészséges emberek testi és lelki állapotára, valamint szerepet játszhat egyes betegségek kiegészítő kezelésében is. A jógázókat felmérő kutatások pozitív irányú összefüggéseket tártak fel több egészségi mutató és a jóga végzésének gyakorisága, részben pedig a jógázással töltött idő között. A női egészség tekintetében a jógázás pozitív hatásúnak bizonyult a depresszió, a szorongás, a stressz és több szomatikus tünet enyhítésében. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a magyar jógázó nők egészsége szubjektív pszichés és testi tünet mutatóinak felmérése, valamint ezen változók összefüggéseinek vizsgálata a tapasztalat és gyakoriság szerint elkülönített csoportok között. Módszerek: A vizsgálati mintát 457 egészséges nő alkotta, átlagéletkoruk 42,28 (SD = 11,72) év, a jógagyakorlók aránya 72,3%, a jógaoktatóké pedig 27,7%. A vizsgálat során a Depresszió Szorongás és Stressz Kérdőívet (DASS-21), a Pozitív és Negatív Affektivitás Skálát (PANAS), egy szubjektív egészségi állapotra vonatkozó kérdést és a Szubjektív Testi Tünet Skálát (PHQ-15) alkalmaztuk. A kialakított csoportok közötti különbségeket Kruskal–Wallis H - és Mann–Whitney U -próbákkal elemeztük. Eredmények: A jógagyakorlással töltött idő szerint kialakított három csoport (kezdő: 1–6 hónap, középhaladó: 7–35 hónap, haladó: ≥3 év) között statisztikailag szignifikáns különbséget találtunk a depresszió ( χ 2 (2, n = 457) = 23,205; p < 0,001), a szorongás ( χ 2 (2, n = 457) = 9,489; p = 0,009), a stressz ( χ 2 (2, n = 457) = 27,224; p < 0,001), a pozitív affektivitás ( χ 2 (2, n = 456) = 7,689; p = 0,021), a negatív affektivitás ( χ 2 (2, n = 456) = 46,177; p < 0,001), a szubjektív egészségi állapot ( χ 2 (2, n = 457) = 28,862; p < 0,001) és a Szubjektív Testi Tünetek skálán elért ( χ 2 (2, n = 455) = 26,022; p < 0,001) pontszámok között. A jógázás gyakorisága alapján kialakított két csoport (heti 1–2 vs. heti 3–7 alkalom) között szintén szignifikáns páros különbséget találtunk a depresszió ( U (1) = 19 148,50; n 1 = 161; n 2 = 295; Z = –3,508; p < 0,001), a stressz ( U (1) = 19 588,50; n 1 = 161; n 2 = 295; Z = –3,107; p = 0,002), a pozitív affektivitás ( U (1) = 18 189,00; n 1 = 161; n 2 = 294; Z = –4,090; p < 0,001), a negatív affektivitás ( U (1) = 18 456,50; n 1 = 161; n 2 = 294; Z = –3,894; p < 0,001), a szubjektív egészségi állapot ( U (1) = 18 244,00; n 1 = 161; n 2 = 295; Z = –4,873; p < 0,001) és a Szubjektív Testi Tünetek skálán elért pontszám ( U (1) = 19 777,50; n 1 = 160; n 2 = 294; Z = –2,817; p = 0,005) esetében. Közepes hatásnagyságú különbség volt megfigyelhető a negatív affektivitás esetében, és kis hatásnagyságú különbségek a többi mért változónál. Következtetések: A jógázás ajánlható a depresszió, a szorongás, a stressz és a szomatizáció tüneteinek enyhítésére, valamint egy stresszel szembeni lehetséges adaptív megküzdési stratégia az egészséges nők számára. Az eredmények azt sugallják, hogy a hosszabb ideje tartó jógagyakorlás (években), vagy a jóga fizikai gyakorlatainak (ászana) heti többszöri ismétlése (3 vagy több alkalom) adhatja a legnagyobb egészséghasznot.

Actions (login required)

Edit Item