Középső-triász dolomitok képződésének története és töréses deformációja a Szegedi-medence területén

Garaguly, István and Raucsik, Béla and Raucsikné Varga, Andrea Beáta and Schubert, Félix (2017) Középső-triász dolomitok képződésének története és töréses deformációja a Szegedi-medence területén. FÖLDTANI KÖZLÖNY, 147 (1). pp. 39-60. ISSN 0015-542X

Preview

Text 142-Elfogadottkeziratdigitalismellekletepdf-462-2-10-20170313.pdf Download (4MB) | Preview

Abstract

A Pannon-medence aljzatának egyik részmedencéje a Szegedi-medence, mely szénhidrogén-földtani szempontból hazánk egyik kiemelt fontosságú területe. A prekainozoos aljzat legelterjedtebb mezozoos képződményei a középső-triász dolomitok, melyek fontos szerepet töltenek be a terület szénhidrogén-rendszerének felépítésében. Jelen tanulmány célja, hogy az évtizedek óta nem vizsgált képződmények képződéséről és deformációtörténetéről új, korszerű leírást nyújtson. Értelmezésünket általános petrográfiai leírásra, fluoreszcens és katódlumineszcens vizsgálati módszerekre, valamint a területről szóló szakirodalomra alapozzuk. A vizsgált anisusi képződmények változatos partszegélyi, sekélytengeri környezetben ülepedtek le. Ezek a leülepedést követő süllyedés következtében, a sekély és közepes betemetődés után, a kora-krétára juthattak a mély betemetődési diagenezis zónájába. Ezen zónákban a képződmények feltehetően többfázisú, részben szövetmegőrző, részben szövet -romboló dolomitosodási folyamatokon mentek keresztül. A petrográfiai alapon elkülönített dolomit típusok közül közepes vagy mély betemetődési környezetet jeleznek a porfirotópos és cukorszövetű dolomitok, valamint a póruskitöltő nyeregdolomit, de ezek szerepe alárendelt a korábbi dolomitosodási folyamatokhoz viszonyítva. A középső-miocént megelőzően a kőzeteket többször is töréses deformáció érte, melynek hatására breccsa, ezt követően pedig üreg- és repedéskitöltő nyeregdolomit képződött. A nyeregdolomit kristályai több esetben kőolajtartalmú fluidumzárványokat csapdáztak. A dolomittestek felszínközeli helyzetét középső-miocén, abráziósparti kör -nyezetben leülepedett fedőkőzetek jelzik, továbbá dedolomitosodás is kapcsolódhat ehhez a szakaszhoz. A Pannon-medence kialakulásával párhuzamos süllyedés és eltemetődés hatására a képződmények ismét nagy mélységbe kerültek, mely során újabb töréses deformáció és cementáció folyt. A legfiatalabb repedéskitöltő ásványegyüttest fluoreszcens tulajdonságú dolomit, valamint pirit és szilárd bitumen alkotja. A vizsgált dolomitok többfázisú diagenezis- és deformációtörténetéhez többfázisú szénhidrogén-migrációs események kapcsolhatóak, melyek pontosabb megismerése és elhelyezése a medence fejlődéstörténetében kulcsfontosságú. Az erősen átalakult nyeregdolomit tartalmú minták további vizsgálata rezervoárgeológiai szempontból a jövőben szintén fontos feladat.

Actions (login required)

Edit Item