Karol Irzykowski és Feliks Kuczkowski: Az animáció (elmélete) mint a tiszta mozgás filmje

Kuc, Kamila (2022) Karol Irzykowski és Feliks Kuczkowski: Az animáció (elmélete) mint a tiszta mozgás filmje. APERTÚRA, 17 (4). pp. 7-22. ISSN 1787-7245

Preview	Text Apertúra 2022 nyár_Kamila Kuc_Karol Irzykowski és Feliks Kuczkowski_ _Az animáció (elmélete) mint a tiszta _mozgás filmje.pdf - Updated Version Download (1MB) | Preview
Preview	Text kamila-kuc_18610.pdf - Published Version Download (957kB) | Preview

Abstract

Karol Irzykowski A tizedik múzsa: A filmesztétika kérdései (1924) című műve az első terjedelmes tanulmány, amely a film művészeti státuszát vizsgálja lengyel nyelven. Jelen dolgozat Irzykowski könyvének azon aspektusait kutatja, amelyek az animációs film elméletéhez kapcsolódnak. Amint a szerző bemutatja, Irzykowski felfogása az animációról a lengyel animátorral, Feliks Kuczkowskival való kapcsolatának, valamint Irzykowski Paul Wegener filmjei iránti rajongása hatásának tudható be. Azonban, amint arra kitérünk, Irzykowski nem mindig tekintette a filmet olyan művészetnek, mint a festészetet és a szobrászatot. A szerző állítása szerint a német kritikai gondolkodó, Rudolf Maria Holzapfelnek a tulajdonképpeni és a nem tulajdonképpeni művészetekről alkotott elmélete volt az, amely arra késztette Irzykowskit, hogy felülvizsgálja a filmről mint művészetről vallott nézeteit. Mint majd látni fogjuk, Irzykowski elmélete az animációs filmről nagyrészt Kuczkowski munkásságának ismeretében alakult ki, és Kuczkowski az egyetlen ismert lengyel alkotó, aki animációs filmeket készített 1916 előtt. Összhangban a művészet sok kortárs fejleményével, Kuczkowski a filmjeit a „szintetikus-látomásos” film elvének megfelelően alkotta meg. Innovatív ötletei hatással voltak a lengyel animáció olyan kulcsfiguráira, mint Jan Lenica és Walerian Borowczyk, míg Irzykowski elméleteinek aspektusai az 1930-as évek olyan kulcsfontosságú lengyel avantgárd filmeseinek munkáiban köszönnek vissza, mint Jalu Kurek és Stefan Themerson. Ez a tanulmány azt szemlélteti, hogy az Irzykowski és Kuczkowski közötti kapcsolat döntő volt az elmélet és a gyakorlat közötti párbeszéd kialakulásában, és, mint majd azt látni fogjuk, a filmavantgárd felemelkedésének vonatkozásában. | Karol Irzykowski’s The Tenth Muse: Aesthetic Aspects of Cinema (1924) is the first extended study exploring the status of cinema as art in the Polish language. This article looks at these aspects of Irzykowski’s book that relate to his theory of animated film. As the author demonstrates, Irzykowski’s understanding of animation was shaped by his relationship with the Polish animator Feliks Kuczkowski and his admiration for Paul Wegener’s films. However, as will be discussed, Irzykowski did not always view film as an art form on par with painting or sculpture. The author argues that the German critical thinker Rudolf Maria Holzapfel’s theory of appropriate and inappropriate arts led Irzykowski to revise his views on film as an art form. As will be seen, Irzykowski’s theory of animated film largely developed from his knowledge of Kuczkowski’s work. Kuczkowski remains the only known Polish creator who made animated films before 1916. In line with many contemporary developments in art, Kuczkowski created his films according to the principles of “syntheticvisionary” cinema. His innovative ideas influenced key figures in Polish animation, such as Jan Lenica and Walerian Borowczyk, while aspects of Irzykowski’s theories are reflected in the works of key Polish avant-garde filmmakers of the 1930s, including Jalu Kurek and Stefan Themerson. This study illustrates that the relationship between Irzykowski and Kuczkowski was pivotal in fostering a dialogue between theory and practice, and, as will be shown, played a significant role in the rise of avant-garde cinema.

Actions (login required)

Edit Item