A pioglitazon újrafelfedezése = Rediscovery of pioglitazone

Pokoly, Bence and Somogyi, Anikó (2023) A pioglitazon újrafelfedezése = Rediscovery of pioglitazone. ORVOSI HETILAP, 164 (26). pp. 1012-1019. ISSN 0030-6002

Preview

Text 650-article-p1012.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution. Download (353kB) | Preview

Abstract

Az elmúlt mintegy másfél évtizedben a klinikai diabetológia hatalmas fejlődésen ment keresztül. Új hatástani csoportok jelentek meg a mindennapi gyakorlatban (GLP1-receptor-agonisták, SGLT2-gátlók), melyek – a korábbi, nagy esetszámú, prospektív vizsgálatokban (UKPDS, VADT) alkalmazott gyógyszerekkel ellentétben – már néhány év vagy akár néhány hónap távlatában is képesek előnyösen befolyásolni a diabetesszel kapcsolatos szív-ér rendszeri (macrovascularis) szövődmények alakulását. Mind nemzetközi, mind hazai viszonylatban sajnálatosan és jelentősen visszaszorult a tiazolidindionok, ezen belül a pioglitazon alkalmazása az utóbbi években, holott randomizált, kontrollált keretek között vizsgálva (PROactive, 2005) e készítmény csökkentette először – mondhatni „korát megelőzően” – szignifikáns módon a 3 pontos MACE-ként ismertté vált és középpontba került, összevont kemény klinikai végpontot, mely a cardiovascularis halálozást, a nem fatális myocardialis infarktust és a nem fatális stroke-ot foglalja magában. Közleményünkben a pioglitazonnal kapcsolatban az elmúlt évek során felgyülemlett fontosabb evidenciákat, mértékadó klinikai vizsgálatokat foglaljuk össze. Először röviden kitérünk az általa előidézett molekuláris, sejtszintű és kórélettani változásokra, majd a cardiovascularis, metabolikus és egyéb előnyök taglalásán felül a korábban feltételezett, illetve mára bizonyosságot nyert lehetséges mellékhatásokat is tárgyaljuk. Meggyőződésünk, hogy megfelelően megválasztott betegek esetén, kellő gondosság mellett a pioglitazont napjainkban is eredményesen lehetne alkalmazni kombinált kezelés tagjaként 2-es típusú diabetesben szenvedő pácienseink személyre szabott gyógyításában. | In the past decade and a half, clinical diabetology has undergone enormous development. New drug classes have appeared in everyday practice (GLP1 receptor agonists, SGLT2 inhibitors), which are able to improve the outcome of cardiovascular (macrovascular) complications in diabetes within a few years or even a few months, in contrast to the drugs used in previous large, prospective studies (UKPDS, VADT). The use of thiazolidinediones (including pioglitazone) unfortunately and significantly has declined in recent years, both internationally and domestically, although tested in a randomized, controlled setting (PROactive, 2005), this drug was the first, one might say ‘ahead of its time’, that significantly reduced the composite clinical endpoint of cardiovascular death, nonfatal myocardial infarction and nonfatal stroke, which became later well-known and took center stage as the 3-point MACE. In this paper, we summarize the most important evidence that accumulated with pioglitazone over the past years. We briefly overview the molecular, cellular and pathophysiological changes it causes, and then, in addition to discussing the cardiovascular, metabolic and other benefits, mention the previously suspected and now confirmed possible side effects. It is our belief that pioglitazone could be successfully used today as part of a combined treatment in properly selected patients, with due care, in the personalized treatment of type 2 diabetes.

Actions (login required)

Edit Item