A kreativitás idegtudománya, avagy megragadható-e a megfoghatatlan? = Neuroscience of creativity or can the ungraspable be captured?

Szakács, Réka and Janka, Zoltán (2023) A kreativitás idegtudománya, avagy megragadható-e a megfoghatatlan? = Neuroscience of creativity or can the ungraspable be captured? ORVOSI HETILAP, 164 (18). pp. 683-693. ISSN 0030-6002

Preview

Text 650-article-p683.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution. Download (570kB) | Preview

Abstract

A kreativitás rendkívül összetett entitás, amely a leginkább ellentétes polaritások mentén ragadható meg. Egyidejűleg tekinthető folyamatok sokaságát magában foglaló jelenségnek, de értelmezhető komplex konstruktumként is, amelynek egységesen elfogadott definíciója sincs, dacára a kreativitás kiterjedt irodalmának. A különböző tudományterületek kreativitáskutatói a módszertani sokszínűség mellett paradigmák és meghatározások arzenálját kínálják, ebből adódnak azonban a kutatási eredmények ellentmondásai is. A kreativitás fogalma mindazonáltal fenntartandó abban az értelemben, amely az eredetien új, értékes, adaptív megoldás létrehozásának képességét jelenti: ez szakít a létező kategóriákkal, és a konvencionálistól eltérő alternatívát teremt. A kreativitás mint egységes entitás nem lehet ugyan tudományos vizsgálatok tárgya, és lényegét ez idáig sem sikerült megfogni, de egyes alkotóelemei, úgymint bizonyos kognitív folyamatok (divergens és konvergens gondolkodás, távoli asszociációk, fogalomkiterjesztés, munkamemória), motivációs összetevők, érzelmi-hangulati tényezők vagy a kreatív teljesítmény prediktorainak vélt személyiségvonások (szkizotípiás, autisztikus) már mérhetők és feltérképezhetők. A definíciós bizonytalanságok ellenére a kreativitáskutatásban egyre nagyobb teret nyertek a neurobiológiai megközelítések, újabban pedig az elektrofiziológiára és képalkotásra támaszkodó hálózati elemzések, elősegítve a kreatív teljesítmény funkcionális agyi lokalizációjának megértését. Az idegtudományi kutatások kezdetben a kreativitás korrelátumaiként egyes agyi régiókat azonosítottak, például lateralis praefrontalis kéreg, alsó parietalis lebeny, insula, striatum. Az újabb vizsgálatok már a kiterjedt (az alapértelmezett, a frontoparietalis végrehajtó és egyéb) agyi hálózatok aktivációját és hatékony funkcionális kapcsolódását helyezik előtérbe, valamint ezek agyállományi és neurokémiai szubsztrátumának (szürkeállomány-térfogat, fehérállományi integritás, dopamin) fontosságát emelik ki, összekapcsolva ellentétes stílusjegyű kognitív folyamatokkal (flexibilitás, perzisztencia). Mindez a kreativitás koherens neurobiológiai modelljének körvonalazódása felé mutathat, de egy egyszerűsített részfolyamatból nyilvánvalóan nem következtethetünk egy valóban komplex jelenség lényegére. Orv Hetil. 2023; 164(18): 683–693. | Creativity is a particularly complex entity that can be best conceptualized along dimensions of opposite polarities. It can simultaneously be considered as a phenomenon that comprises a multitude of processes but also be interpreted as a complex construct which indeed does not have a uniformly accepted definition despite extensive literature on creativity. Creativity researchers of various approaches offer alongside methodological diversity a vast array of paradigms and definitions, leading, on the other hand, to contradictions of results. Nevertheless, the concept of creativity is to be maintained in the sense that it encompasses the ability to produce innovatively original, valuable, adaptive solutions breaking with pre-existing categories and developing unconventional alternatives. Since creativity cannot definitely be subject of scientific investigations as an overarching entity and its essence has not been grasped so far, some of its components can be measured and defined such as specific cognitive processes (divergent and convergent thinking, remote associations, conceptual expansion, working memory), motivational factors, emotional/affective conditions or personality traits considered as predictors of creative performance (schizotypal, autistic spectrum traits). Even though definitional inconsistencies persist, gradually neurobiological approaches have become the main issue of creativity research. Recently, the analysis of brain network activity applying methods of electrophysiology and brain imaging seems to promote the understanding of the functional localization of creative performance. Certain brain regions were initially identified as correlates of creativity, such as lateral prefrontal cortex, inferior parietal lobe, insula, striatum. More recent studies emphasize the activation and effective functional connectivity of large brain networks (default mode network, frontoparietal executive control, and others) as well as highlight the importance of their brain and neurochemical substrate (gray matter volume, white matter integrity, dopamine), connecting with cognitive processes of opposite style (flexibility versus persistence). While this paradigm seems to converge toward the delineation of a coherent neurobiological model of creativity, obviously we would not infer the essence of such a complex phenomenon from a simplified sub-process.

Actions (login required)

Edit Item