A John Company mechanikus retorikája = The Mechanical Rhetoric of John Company

Kiss, Gábor Zoltán (2023) A John Company mechanikus retorikája = The Mechanical Rhetoric of John Company. ARTCADIA: A KAPOSVÁRI EGYETEM MŰVÉSZETI FŐISKOLAI KAR MŰVÉSZETI ÉS TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI, 2 (1). pp. 38-46. ISSN 2060-3266

Preview

Text kgz_2023.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial No Derivatives. Download (654kB) | Preview

Abstract

A dolgozat a történelmi játék retorikájával foglalkozik Cole Wehrle John Company: Second Edition-je (2022) kapcsán. Wehrle társasjátéka a 19. századi nagyregény konvencióit a saját médiumára fordítja át, a mechanizmusain keresztül viszi színre a Brit Kelet-indiai Társaság felemelkedését és bukását. Történelmi tablója a Társaság működését, az indiai és a brit politika korabeli eseményeit és általában véve a társadalmi és gazdasági kontextust mutatja be, amelyben a cég létrejött és működött. Mindezt a játék mechanizmusain keresztül teszi, melyek hosszas, több éves iteratív folyamaton, variációkon keresztül alakultak ki és nyerték el végső formájukat. A dolgozat ez utóbbi folyamat néhány elemét idézi fel: mely megoldások, mechanizmusok mellett döntött végül Wehrle, és ezek mennyiben támasztják alá a tárgyával kapcsolatos argumentációját? | This paper explores the rhetorics of historical gaming in the context of Cole Wehrle’s John Company: Second Edition (2022). Wehrle’s board game translates the conventions of the 19th century novel into its own medium, using its mechanisms to stage the rise and fall of the British East India Company. Its historical tableau presents the workings of the Company, the events of Indian and British politics at the time, and the wider social and economic context in which it was established and operated. It does this through the mechanisms of the game, which evolved and took final form through a long iterative process over many years. The paper will recall some of the elements of the latter process: which solutions and mechanisms did Wehrle finally opt for, and to what extent do they support his argumentation on the subject?

Actions (login required)

Edit Item