Kegyesség és egyházpolitika: Szőnyi Benjámin 1790 után született két műve (Magyar Halleluja, Magyarhoz illő Szent Musika...)

Imre, Mihály (2023) Kegyesség és egyházpolitika: Szőnyi Benjámin 1790 után született két műve (Magyar Halleluja, Magyarhoz illő Szent Musika...). EGYHÁZTÖRTÉNETI SZEMLE : TUDOMÁNYOS FOLYÓIRAT, 24 (3). pp. 5-24. ISSN 1585-7476 (nyomtatott); 1587-026X (elektronikus)

Preview

Text Eszemle2023-3-web Extract[3-22].pdf - Published Version Download (495kB) | Preview

Abstract

1790 után fordulat következik be Szőnyi Benjámin alkotói pályáján. Ekkorra már országosan ismert szerző, a Szentek hegedűje sokszor megjelent, a Gyermekek Fisikája a hazai fiziko-telógiai irodalom élvonalába került. A Türelmi Rendelet majd II. Lipót trónra lépése az egész magyar protestantizmus számára új, kedvezőbb korszakot nyitott. Szőnyi az egyház-politikai harcoknak is aktív szereplője, 1791-ben delegálják a budai zsinatra; ekkor ér valláspolitikai befolyásának csúcspontjára. A történelemben mélyen gyökerező felekezeti szembenállások megszűnésének esélye az egész nemzet boldogulásának növekvő reményét ébreszti benne, és eddig szinte ismeretlen regisztert erősít meg munkásságában. A Magyar halleluja… 1791-ben jelent meg, Ráday Gedeonnak ajánlotta: heves érzelmekkel éli át a kibővülő nemzeti közösség élményét, amelynek saját felekezete egyenrangú tagjává vált. Ezért is ismétli feltűnően sokszor a versben a magyar hazánk, nemzetünk, magyar nemzetünk, édes hazánk boldogító közösségi élményét. Sokszor hivatkozik François Fénelon műveire, aki a vallási tolerancia egyik fő teoretikusa volt, nagyon népszerű a hazai protestánsok között. Hangvétele néhol érintkezik a korszak politikai költészetével. A Magyarhoz Illő Szent Musika, az az: Istent áldó és imádó Új Énekek, […] c. verses köszöntő II. Lipót magyar királlyá koronázásának alkalmából született. (Ehhez hasonló protestáns verses köszöntők sokasága jelent meg országszerte.) Hangvétele hasonló az előző műhöz, a „magyarok Istene” fordulat itt is megjelenik. A címlap szerint a hosszadalmas verset 1791 január 9-én elénekelte a vásárhelyi gyülekezet. A kötet egy példányát kéziratos dedikációval ellátva Teleki Sámuelnek küldte Marosvásárhelyre, bizonyítva a szerző erdélyi kapcsolatrendszerét. | After 1790, a turning point occurs in the creative career of Benjámin Szőnyi. By this time, he was a nationally known author, his Szentek hegedűje (Violin of Saints) had been widely published, and his Gyermekek Fisikája (Children’s Physics) was at the forefront of the national literature on natural theology. The Patent of Toleration and the accession of Leopold II to the throne opened a new, more favorable era for the whole of Hungarian Protestantism. Szőnyi was also an active participant in the ecclesiastical-political struggles, and in 1791 he was delegated to the Buda Synod; this was the time his influence in religious politics reached its peak. The prospect of an end to denominational antagonisms deeply rooted in history awakens in him a growing hope for the well-being of the whole nation and strengthens a never seen new register in his work. “Magyar halleluja...” (Hungarian Hallelujah...) was published in 1791, dedicated to Gedeon Ráday: the experience of the expanding national community, of which his own denomination had become a member of, awakens in him intense emotions. That is why the blissful joint experience of be- longing to our Hungarian homeland, our nation, our Hungarian nation, our sweet homeland repeatedly appears in the poem. He often refers to the works of François Fénelon, one of the main theorists of religious tolerance, who was very popular among the Hungarian Protestants. Its tone sometimes touches on the political po- etry of the period. The poetic salutation “Magyarhoz Illő Szent Musika, az az: Istent áldó és imádó Új Énekek, […]” (Sacred Music Fitting Hungarians, That Is: New Songs Praising and Worshipping God) was written on the occasion of the corona- tion of Leopold II as King of Hungary. (A number of similar Protestant poetic salu- tations were published all around the country on this occasion.) The tone is similar to the previous work, with the “God of the Hungarians” expression also appearing here. According to the title page, the lengthy poem was sung on 9 January 1791 by the congregation of Marosvásárhely. A copy of the volume was sent to Sámuel Teleki in Marosvásárhely with a hand-written dedication, testifying to the author’s Transylvanian connections.

Actions (login required)

Edit Item