A hereleszállási zavarok kezelése Magyarországon – hol tartunk most?

Varga, Alexandra and Tardi, Réka and Kovács, Tamás (2023) A hereleszállási zavarok kezelése Magyarországon – hol tartunk most? ORVOSI HETILAP. ISSN 0030-6002

Text VargaAlexandra-HMJ-D-23-00239_R1kezirat.pdf - Accepted Version Restricted to Repository staff only Download (543kB) | Request a copy

Abstract

Bevezetés: A hereleszállási zavarok korszerű gyermekkori kezelése nélkülözhetetlen a hosszútávú morbiditás – infertilitás, malignus heretumorok – kialakulásának elkerüléséhez. Célkitűzés: Az ellátási gyakorlat fejlesztése érdekében vizsgálatunkban fel kívántuk tárni, hogy a kórkép magyarországi ellátása megfelel-e az aktuális hazai és főbb nemzetközi, elsősorban európai irányelveknek. Módszer: Az alap- és szakellátás felméréséhez 2023-ban online kérdőíves vizsgálatot végeztünk a Házi Gyermekorvosok Egyesületének, valamint a Magyar Gyermeksebész Társaság tagjai körében. A válaszokat leíró statisztikai módszerekkel elemeztük. Eredmények: A hereleszállási zavarok kezelését a felmérésben résztvevő alapellátók (n=69) esetében elsősorban szakképzésük során tanultakat (65,2%), míg a szakellátás képviselőinek körében (n=56) döntően a nemzetközi irányelvek (66,1%) befolyásolják. A kérdőívet kitöltő házi gyermekorvosok 98,6%-a ellenőrzi a herék újszülöttkori helyzetét, és eltérés észlelésekor 88,4%-uk megfelelő időben utalja szakrendelésre a gyermeket. Az orchidopexia optimális idejét 66,6%-uk ismeri. A retraktilis herék kezelése 59,4%-uk ismeretei szerint elsősorban konzervatív és 60,8%-uk végzi pubertáskorig utánkövetésüket. Orchidopexiát követően 39,1%- uk végzi kamaszkorig a gondozást. A szakellátás képviselői (98,2%) az orchidopexiát megfelelő életkorra időzítik, azonban nem tapintható herék észlelésekor 28,6%-uk kér preoperatív ultrahang vizsgálatot. A magas hasüregi herék kezelése elsősorban (82,1%) a minimál invazív Shehata műtéttel történik. Megbeszélés: A hereleszállási zavarok hazai kezelése döntően az aktuális irányelvek szerint zajlik, mindemellett az alapellátás képviselőinek ismeretei néhány fontos kérdésben – műtéti ellátás optimális időzítése, retraktilis herék és orchidopexián átesett gyermekek gondozása – hiányosak. A gyermeksebészeti szakellátás modern szemléletű, korszerű minimál invazív technikák alkalmazásával, azonban ultrahang vizsgálat sok esetben feleslegesen történik. Következtetés: A hereleszállási zavarok kezelésére vonatkozó ismeretek szélesebb körű terjesztése szükséges az országos szintű, minden tekintetben korszerű ellátás megvalósulásához és a hosszútávú morbiditás csökkentéséhez.

Actions (login required)

Edit Item