Kamrai tachycardiák epikardiális ablációja: esetbemutatás és irodalmi áttekintés

Szilágyi, Gergő and Csanádi, Zoltán and Clemens, Marcell (2023) Kamrai tachycardiák epikardiális ablációja: esetbemutatás és irodalmi áttekintés. CARDIOLOGIA HUNGARICA, 53 (3). pp. 262-267. ISSN 0133-5596

Preview

Text CH_2023_3_SzilagyiGergo.pdf Download (423kB) | Preview

Abstract

Kamrai tachycardiák (KT) gyakran fordulnak elő a cardiomyopathiák különböző formáiban. Emiatt, primer vagy szekunder prevenciós indikációban ICD-beültetés szükséges, azonban amennyiben antiaritmiás szer mellett is halmozott ICD-működéseket tapasztalunk, a kamrai tachycardia katéterablációja jön szóba. Egyes esetekben primer beavatkozásként, vagy az endokardiális abláció sikertelensége esetén annak kiegészítéseként epikardiális abláció válhat szükségessé. 48 éves dilatatív cardiomyopathiás betegünknél primer prevenciós indikációban VVI ICD-beültetés történt. KT okozta halmozott sokkleadás miatt amiodaronkezelés csak átmeneti sikert hozott, elektromos vihar miatt endokardiálisan végeztünk ablációt, amely kapcsán a bal kamra posterior falán történt ablációkat követőn klinikai KT-t nem tudtunk indítani. 2 hónappal a beavatkozást követően ismét elektromos vihar miatt került hospitalizációra, amiodaron- és mexiletinterápia hatástalansága miatt kombinált endo-epikardiális térképezést követően epikardiálisan is kiterjedt hegesedést találtunk. Ezen a területen végzett ablációkat követően klinikai ritmuszavart indukálni nem tudtunk. Utánkövetése során per os amiodaronkezelés mellett a kamrai tachycardiák száma jelentősen lecsökkent, a csak ritkán jelentkező tartós ritmuszavarokat ATP szünteti. Az epikardiális aritmiaszubsztrát egyes cardiomyopathiákban – így a NICM-ben is – friss tanulmányok alapján gyakori, így primeren vagy az endokardiális abláció kiegészítéseként szükség lehet epikardiális ablációra is. Multricentrikus tanulmányok alapján az epikardiális abláció sikeraránya gyakorlott centrumokban magas, a szövődmények aránya pedig nem magasabb az endokardiális megközelítéshez képest. | Ventricular tachycardias (VT) are common in different types of cardiomyopathies. Consequently, ICD implantation could be indicated as a primary or secondary prevention. However, in case of multiple VT episodes with ICD discharges despite antiarrhythmic medication, catheter ablation of the VT should be considered. Epicardial ablation of the VT could be a first line treatment, or used following an unsuccesful endocardial ablation. A 48 year-old female patient with non-ischemic dilated cardiomyopathy (NICM) received a VVI ICD in a primary preven- tion indication. Amiodarone treatment due to numerous shock delivery for VT-s was only temporarily successful due to an electrical storm, and as a result endocardial catheter ablation was performed. At the end of the procedure the clinical VT could not be induced. Two months after the first procedure, the patient was readmitted to the Institute again due to another electric storm, amiodarone and mexiletin treatment was inefficient, hence after a combined endo-epicardial mapping an extensive epicardial scar was also found. After the ablation in this area no VT could be induced. During follow up, leaving the patient on oral amiodarone therapy, VT-s were rare, and, importantly, always were terminated by ATP. According to recent studies, in certain cardiomyopathies-like NICM- the epicardial origin of VT-s is frequent. Therefore, epicardial ablation could be neccesary by alone or in conjunction with endocardial ablation. Multicenter studies proved that the success rate of epicardial ablation of VT-s is high in experienced centers and the incidence of complications is not higher than with the endocardial approach.

Actions (login required)

Edit Item