Gyógytornász a fogorvosi praxisban: Fogorvosok és gyógytornászok együttműködési lehetőségei a temporomandibuláris ízületi diszfunkciók kezelésében az etiológiai faktorok tükrében = Physiotherapist in the Dental Practice: Possibilities of Cooperation Between Dentists and hysiotherapists in the Treatment of Temporomandibular Dysfunctions in the light of Aetiological Factors

Faragó, Ildikó and Kósik, Panna Vanda (2023) Gyógytornász a fogorvosi praxisban: Fogorvosok és gyógytornászok együttműködési lehetőségei a temporomandibuláris ízületi diszfunkciók kezelésében az etiológiai faktorok tükrében = Physiotherapist in the Dental Practice: Possibilities of Cooperation Between Dentists and hysiotherapists in the Treatment of Temporomandibular Dysfunctions in the light of Aetiological Factors. EGÉSZSÉGTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK : A MISKOLCI EGYETEM KÖZLEMÉNYE, 13 (SP2). pp. 65-79. ISSN 2063-2142

Preview

Text 10_Faragó.pdf Download (830kB) | Preview

Abstract

A temporomandibuláris ízület (TMI) méltatlanul kevés figyelmet kap a gyógytornászok és fogorvosok körében, annak ellenére, hogy az ezzel kapcsolatosan felmerülő problémák komplex kezelése még napjainkban is megoldatlan a hétköznapi praxisokban. A komplex kezelés része lehet a kraniomandibuláris diszfunkciós terápia (CMD-terápia), a fogorvosokkal karöltve. A kutatás fő célja az volt, hogy képet kapjunk, milyen gyakori az elért populációban a temporomandibuláris ízületi probléma és ismert-e ez a terápiás lehetőség a betegek számára. Ezzel párhuzamosan fontos kérdés volt az is, hogy megtudjuk, a fogászatokon mennyire terjedt el a CMD-terápia alkalmazása, illetve a fogorvosok és gyógytornászok milyen mértékben működnek/működnének együtt ezen a területen. Az adatgyűjtés 2021 márciusától októberig történt, online és papíralapú kérdőívek segítségével. Az online kérdőívek esetében két kérdéssor készült: az egyik a páciensek, a másik szakemberek számára (fogorvosok és gyógytornászok). A páciensek számára készült kérdőívet papíralapú formában fogászati rendelőben, a rendelésen random megjelenő páciensek töltötték ki. A betegek részéről 183 kitöltött kérdőív érkezett (ebből 36 papír alapon), szakmai oldalról 96. Azon kívül az elvégzett CMD-terápiás tanfolyam ismeretében manuálterápiás CMD-terápiás keze-léseket végeztünk 10 önként jelentkező páciensen, szintén rendelői körülmények között. Végeztünk testtartásvizsgálatot, a gerinc vizsgálatára Delmas-indexet használtunk, az állkapocsízületet az ízület gyorstesztjével néztük meg. A mandibula mozgásvizsgálata, diszfunkció vizsgálata a Helkimo-index segítségével történt az első és utolsó kezelés alkalmával. A résztvevők egyénileg, átlagosan heti 2 alkalommal, egy-egy 1 órás kezelést kaptak (átlagéletkor 32 év). A kapott adatok elemzése leíró statisztikai módszerekkel, kettős t-próbával és korrelációanalízissel történt. Eredményeink szerint az összes páciens válaszadó 26%-ának volt TMI-problémája, köztük 58%-ban fordult elő más ízületi probléma is (10%-ban hanyag tartás és nyaki gerinc panaszok). A foghiánnyal bíró válaszadók között gyakrabban fordult elő TM ízületi panasz (p = 0,045), az összes válaszadóhoz képest. A kérdőívre adott válaszok alapján a fogorvosok 92,5%-ban együttműködnének gyógytornásszal. Akik részt vettek CMD-terápiás képzésben (az összes szakember válaszadó 20%-a), 41%-ban alkalmazzák is. A gyógytornászok és fogorvosok pacientúrájában 83%-ban fordult elő TMI-beteg. A Delmas-index mérése során a vizsgált személyek felének dinamikus a gerinctípusa, két főnek fiziológiás. A Helkimo-index első kezelés előtti mérése során a vizsgált személyek közül 6 főnek enyhe volt a diszfunkciója. Az utolsó vizsgálat utáni mérések alapján, 9 személy közül 3 főnek enyhe volt a diszfunkciója, 6 főnek pedig meg is szűnt. Mindezek alapján a téma felveti az interdiszciplinaritás fontosságát a gyógytornászképzés során és a különböző szakterületek együttműködésének jelentőségét. A fogorvosok és gyógytornászok együttműködésére nagy szükség van, és szívesen is tennék ezt, de a fogorvosok továbbképzésében alaposabb, bővebb gnatológiai ismeretekre van szükség a pontosabb diagnózis elérésének, és ezáltal a hatékonyabb terápiás kezelési menet felállításának céljából. The temporomandibular joint receives undeservedly little attention among phys-iotherapists and dentists, despite the fact that the complex treatment of related problems is still unresolved in everyday practice. Complex treatment can include craniomandibular dys-function therapy (CMD therapy), in partnership with dentists. The main aim of the study was to get an idea of how common temporomandibular joint problems are in the target population and whether this therapeutic option is known to patients. At the same time, it was also an important question to find out how widespread the use of CMD therapy is in dental practices and to what extent dentists and physiotherapists work/could work together in this field. Data was collected from March to October 2021 using online and paper questionnaires. For the online questionnaires, two sets of questions were designed: one for patients and one for pro-fessionals (dentists and physiotherapists). The questionnaire for patients was completed in paper format in a dental practice by patients who appeared randomly at the surgery. We received 183 completed questionnaires from patients (36 of them on paper) and 96 from professionals. In addition, manual CMD therapy sessions were performed on 10 volunteer pa-tients, also in the dental practice, based on the knowledge of the CMD therapy course they had completed. Postural examination was performed, the spine was examined using the Delmas index, and the jaw joint was examined using the joint quick test. The mandible was examined for movement and dysfunction using the Helkimo index at the first and last sessions. Participants were treated individually, on average 2 times a week for 1 hour each (average age 32 years). Our results showed that 26% of all patient-respondents had TMI problems, including 58% with other joint problems (10% with neglect and cervical spine com-plaints). TM joint complaints were more frequent among respondents with dental deficiency (p = 0,045), compared to all respondents. Based on the responses to the questionnaire, 92.5% of dentists would collaborate with a physiotherapist. Those who had attended CMD therapy training (20% of all professional respondents), 41% also applied it. In the practice of physi-otherapists and dentists, 83% of patients with TMI were seen. When measuring the Delmas index, half of the respondents had a dynamic spine type, two had a physiological spine type. When the Helkimo index was measured before the first treatment, 6 of the subjects had mild dysfunction. At the last post-treatment measurement, 3 out of 9 subjects had mild dysfunction and 6 had resolved it. All this raises the importance of interdisciplinarity in the training of physiotherapists and the importance of collaboration between different disciplines. Collaboration between dentists and physiotherapists is much needed and would be welcome, but more in-depth and extensive gnatological knowledge is needed in the further training of dentists in order to achieve a more accurate diagnosis and thus to set up a more effective therapeutic treatment path.

Actions (login required)

Edit Item