„…a német nép hivatása keleti szomszédjai civilizálásában rejlik.” : A német „völkisch” tudományosság Köztes-Európa képe – különös tekintettel a müncheni Südost-Institut korai időszakára

Orosz, László (2023) „…a német nép hivatása keleti szomszédjai civilizálásában rejlik.” : A német „völkisch” tudományosság Köztes-Európa képe – különös tekintettel a müncheni Südost-Institut korai időszakára. VERITAS évkönyv 2022, 2022. pp. 238-262. ISSN 2416-0687

Preview

Text veritas-evkonyv-2022_OL.pdf Download (2MB) | Preview

Abstract

A német történettudomány múltjára, annak a weimari, illetve a nemzetiszocialista korszakban játszott szerepére irányuló vizsgálatok alapján okkal állítható, hogy a német történetíráson belül különbséget kell tenni két, egyértelműen eltérő indíttatásból táplálkozó diszciplína között. Az egyik a kelet-európai népek és történelmük alapvető és elvitathatatlan önértékéből kiinduló Osteuropäische Geschichte, vagyis a tudományos Kelet-Európa-történet művelése, a másik pedig a szóban forgó népeket és történelmüket úgyszólván kizárólag a német történelem funkciójaként szemlélő, s így minden szintéren német jelenlétet kereső, erősen átpolitizált Ostforschung. Előbbi abból a – napjainkra már egyedül szalonképes, ám akkoriban nem is oly könnyen fölvállalható – Kelet-Európa-felfogásból indul ki, mely a térség népeinek történelmét az összeurópai történelem önálló és nyilvánvaló, legfőképp pedig egyenértékű részeként tekinti, míg utóbbi Kelet-, illetve Kelet-Közép-Európa történelmében a német faktornak tulajdonítja az elsődleges és úgyszólván kizárólagosan értékhordozó jelentőséget, amivel aztán könnyedén megtalálja majd az átjárást a nemzetiszocialista tudománypolitika lobogója alá. Tovább színezi a térséghez való viszonyulást, hogy mindkét irányzat esetében, tehát a tisztán tudományos szempontrendszerű, illetve a politikai célok kiszolgálását felvállaló irányzaton belül is megfigyelhető azon törekvés megjelenése, mely a német és az orosz birodalmat elválasztó „köztes” térségen belül Délkelet-Európa tudatos elkülönítésére, egyúttal pedig valamiféle sajátságos szempontrendszer alapján történő vizsgálatának szükségességére kívánja felhívni a figyelmet. Az így körvonalazódó Südostforschung vizsgálódási körébe estek a Lajtától délkeletre fekvő területek, ide értve mind a Kárpát-medencét, mind pedig a tőle sok tekintetben karakteresen különböző balkáni területeket. A tulajdonképpeni indíttatást az Ost-, illetve Südostforschung is az I. világháború kimenetele okán kapta. A Német Birodalom keleten elszenvedett területi veszteségei és a dunai monarchia összeomlása egyaránt hatalmas német tömböket vetett idegen államok uralma alá, mindezzel alapvetően átalakítva azok életfeltételeit és kilátásait. Német részről az I. világháború ilyetén kimenetelét nem csupán a nyilvánvaló politikai és katonai vereségre vezették vissza, hanem úgy vélték, szerepe volt abban az igen sikeres tudományos tevékenységnek is a keleti szomszédok oldaláról, akiknek nemzeti történettudománya jelentős mértékben kivette részét az 1918-ban letűnt impériumok integrációs ideológiái elleni küzdelemből, s amely aztán a párizsi békekonferencián is komoly befolyást gyakorolt az új határok meghúzására. A német fél ezek után mondhatni kényszerítve érezte magát, hogy a versailles-i békeszerződésben lefektetett keleti határok revíziójára irányuló követelését maga is történeti érvekkel támassza alá. A különböző szakdiszciplínákhoz tartozó német kutatók ily módon azt tűzték maguk elé célul a 20-as években, hogy – megóvandó Európa keleti részének németségét – intellektuális fegyverzetet kovácsoljanak, s a legyőzött Birodalom revíziós törekvéseinek „tudományos” alátámasztást adjanak. Az Ost-, illetve Südostforschung ily módon lényeges támaszává vált a keleti határok revízióját előirányzó német külpolitikának. E tanulmány néhány fontosabb korabeli szerző és szakmunka, illetve az alapvetően átalakuló szakterminológia segítségül hívásával mutatja be ezt az I. világháború után teret nyerő agresszív német tudománypolitikai irányzatot.

Actions (login required)

Edit Item