Néhány elektrolit vezetőképességének anomális hőmérsékleti koefficiense dioxán-víz elegyekben

Erdey-Grúz, Tibor and Kugler, Elvira and Nagyné Czakó, Ilona and Balthazárné Vass, Katalin (1972) Néhány elektrolit vezetőképességének anomális hőmérsékleti koefficiense dioxán-víz elegyekben. MAGYAR KÉMIAI FOLYÓIRAT (1895-1996), 78 (1). pp. 26-30. ISSN 0025-0155

Preview

Text 34_PDFsam_MagyarChemiaiFolyoirat_1972_078.pdf Download (4MB) | Preview

Abstract

1. A KC1, LiCl, LiCIO, és HC1 ekvivalens vezetőképessége 60—71 m ól-% dioxánt tartalmazó dioxán—víz elegyekben 5 °C-tól kiindulva, a hő ­csökken. A viszonylagos vezetőképesség, A J A ^ maximum a LiCl-oldatban van a legmagasabb hőmérsékleten, HCl-oldatban a legalacsonyabban. 2. Adott oldószerelegyben a LiC104 vezetőképessége nagyobb, mint a többi három vizsgált elektrolité. A 71 m ól-% dioxánt tartalmazó elegyben 36 °C-on túl a vezetőképesség nagy arányban csökken és 70 °C-on kisebb, mint 5 °C-on. 3. A HC1 vezetőképessége a hőmérséklet emelkedésével kisebb arányban nő, mint a vizsgált sóké, a dioxán koncentrációjától függően már 46—15 °C-on eléri maximumát, sután a a 65,8 és 71 m ól-% dioxánkoncentrációjú elegyben kisebbé is válik, mint 5 °C-on. A 71 m ól-%-os elegyben 70 °C-on a vezetőképesség 18%-kal kisebb, mint 5 °C-on. 4. Az észlelt jelenségek annak a feltételezésével magyarázhatók, hogy a folyadékszerkezetnek a dioxán jelenléte és a hőm érséklet emelkedése folytán bekövetkező változásai miatt módosulnak a hidratációs és a szolvatációs viszonyok. A HC1 vezetőképességének csökkenése a hőmérséklet emelkedésével arra vezethető vissza, hogy a dioxán által fellazított szerkezetű vízben növekvő hőmérséklettel olyan m értékben szakadnak el a hidrogénkötések, hogy a prototrop vezetési mechanizmus háttérbe szorul.

Actions (login required)

Edit Item