Antropológiai jegyek és bűnbakképzés : Örmények a fajelmélet diskurzusában

Kovács, Bálint (2023) Antropológiai jegyek és bűnbakképzés : Örmények a fajelmélet diskurzusában. VILÁGTÖRTÉNET, 13(45) (4). pp. 571-592. ISSN 0083-6265

Preview

Text 06_Kovacs_Balint.pdf - Published Version Download (914kB) | Preview

Abstract

Tanulmányunk témáját az a néhány fennmaradt „Igazolvány” megnevezésű, formanyomtatvány jellegű, kitöltött dokumentum határozza meg, amelyek a budapesti Örmény Katolikus Egyházközség levéltárában találhatók, és többnyire 1944-es keltezésűek. Az egyik irat, amelyen az erdélyi örmény származású Ávedik Félix jogász és Pungucz Antal O. Mech plébános aláírása áll, azt bizonyítja, hogy az Oszmán Birodalomból Budapestre települt örmények árja származásúak. A másik dokumentum azt igazolja, hogy a Trabzonban született Szrábián Imre „árja keresztény”, mivel a nagyszülei is már azok voltak, a végén pedig az alábbi állítás szerepel: „1922. évig az örmények csupán egyházilag köthettek házasságot, miértis az örmény származás egyúttal a tiszta árja és keresztény származást igazolja.”1 Budapesten tehát a második világháború idején arcképes és arckép nélküli igazolványokat (1. ábra), igazolásokat adtak ki az örmény származásról, pontosabban az „örmény származású árja keresztényekről”. Arra a kérdésre kívánunk választ adni, hogy a 20. század eleji, szociáldarwinizmuson alapuló fajelmélet miként tekintett az örményekre, illetve milyen érvek szerint alakították azt az abszurd és hátborzongató diskurzust, amely alapján egyes népcsoportokra a halál, míg másokra a kedvező politikai megítélés, vagyis a túlélés várt. Arra szeretnénk választ kapni, hogy az „örmény, tehát árja” meghatározásának mi volt az alapja; a fajelmélet egykori kutatói milyen érvek alapján kötötték az örményeket az árjákhoz, továbbá hogy milyen stratégia húzódott emögött.

Actions (login required)

Edit Item