Időskorúak mentális egészségét befolyásoló tényezők = Factors Affecting Mental Health Among Elderly People

Pukánszky, Judit and Szabó, Csanád and Lantos, Katalin (2021) Időskorúak mentális egészségét befolyásoló tényezők = Factors Affecting Mental Health Among Elderly People. EGÉSZSÉGFEJLESZTÉS, 62 (2). pp. 3-12. ISSN 1786-2434 (nyomtatott); 2498-6666 (elektronikus)

Preview

Text 5999-Cikkszovege-25822-1-10-20210511.pdf Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial. Download (314kB) | Preview

Abstract

Bevezetés: Tanulmányunkban a mentális egészséggel összefüggésbe hozható változókat (élettel való elégedettség, élet értelmességének érzése, pszichés közérzet, pszichoszomatikus tünetek, társas kapcsolatok, magányosság) vizsgáltuk időskorúak körében. Módszertan: Kérdőíves vizsgálatunkban 113 fő (32 férfi és 81 nő), 70–96 év közötti személy vett részt (átlagéletkor = 78,63 ± 6,57 év), akiket az otthonukban vagy két idősotthonban kerestünk fel. A vizsgálatban a következő mérőeszközöket alkalmaztuk: UCLA magányossági skála, pszichésközérzet-skála, rövidített stressz- és megküzdéskérdőív élet értelmességét mérő alskálája, élettel való elégedettségskála, ezen kívül felmértük a pszichoszomatikus tünetek számát, valamint a szociális találkozások gyakoriságát a rokonokkal, barátokkal és a szomszédokkal. Eredmények: Mintánkon a következő átlagértékeket kaptuk: magányossági skála 37,60 ± 9,20; pszichésközérzet-skála: 14,18 ± 4,38; rövidített stressz- és megküzdéskérdőív élet értelmessége alskála: 11,98 ± 2,62; élettel való elégedettségskála: 23,01 ± 7,99, pszichoszomatikus tünetek száma: 12,99 ± 3,69. A megkérdezettek 64,6%-a mindennap beszélget a szomszédaival, 31%-a mindennap találkozik a barátaival, 27,4%-a pedig mindennap találkozik a rokonaival. Az élettel való elégedettség szignifikánsan negatívan korrelált a magányosság értékével (r = -0,35, p<0,01), a pszichés közérzettel (mely faktornál a magasabb pontérték negatívabb pszichés közérzetre utalt) (r = -0,43, p<0,01), és a pszichoszomatikus tünetek számával (r = -0,51, p<0,01). A pszichés közérzet és a pszichoszomatikus tünetek száma között jelentős pozitív összefüggést találtunk (r = 0,61, p<0,01). A résztvevők három csoportja között (házastársával, egyedül, idősotthonban él) szignifikáns különbség (F(3,109) = 3,01, p = 0,03) volt a magányosság terén. Az LSD (Least Significant Difference) post-hoc elemzés eredménye szerint a házastársukkal élő személyek (35,39 ± 7,15, p = 0,00) szignifikánsan kevésbé voltak magányosak, mint az idősotthonban élők (42,29 ± 13,17, p = 0,00). Az egyedül élő személyek (36,55 ± 7,44, p = 0,01) kevésbé érezték magukat magányosnak, mint az idősotthonban lakók (42,29 ± 13,17, p = 0,00). Következtetések: Azok az időskorú személyek, akik elégedettek voltak életükkel és értelmesnek érezték azt, jobb lelki egészségről számoltak be. A társas kapcsolatok megléte időskorban egészségmegőrző szereppel bírhat. Introduction: We examined mental health-related variables (satisfaction with life, meaning in life, psychological well-being, psychosomatic symptoms, social relationships, loneliness) in our study among the elderly. Methodology: Our questionnaire-based research included 113 participants (32 males and 81 females) aged 70–96 years (mean age = 78,63 ± 6,57 years) who were visited in their homes or two nursing homes in Hungary. The following measures were used in the study: UCLA Loneliness Scale, the Hungarian Well-Being Scale, Life Meaning Subscale from the Brief Stress and Coping Inventory, Satisfaction with Life Scale, the number of psychosomatic symptoms and the frequency of social meetings with relatives, friends and neighbours. Results: The following average values were obtained in our sample: UCLA Loneliness Scale 37.60 ± 9.20, the Hungarian Well-Being Scale: 14,18 ± 4,38, Life Meaning Subscale: 11,98 ± 2,62, Satisfaction with Life Scale: 23,01 ± 7,99, the number of psychosomatic symptoms: 12,99 ± 3,69. 64,6% of respondents talk to their neighbors every day, 31% meet their friends every day, and 27,4% meet their relatives every day. Satisfaction with life significantly negatively correlated with the level of loneliness (r = -0,35, p<0,01), psychological well-being (at which factor a higher score indicated a more negative psychological wellbeing) (r = 0,43, p<0,01), and the number of psychosomatic symptoms (r = -0,51, p <0,01). We found a significant positive correlation between psychological well-being and the number of psychosomatic symptoms (r = 0,61, p<0.01). There was a significant difference (F(3,109) = 3,01 p = 0.03) in the area of loneliness between the three groups of participants (living with their spouse, alone or in a nursing home). The LSD (Least Significant Difference) post-hoc analysis has showed that those living with their spouse (35,39 ± 7,15, p = 0,00) were significantly less lonely than those living in a nursing home (42.29 ± 13.17, p = 0.00). Individuals living alone (36,55 ± 7,44, p = 0,01) felt less lonely than those living in a nursing home (42,29 ± 13,17, p = 0,00). Conclusions: Elderly individuals who were satisfied with their lives and perceived their lives as more meaningful reported better mental health. Having social relationships may play a role in maintaining health among elderly people.

Actions (login required)

Edit Item