Results of the malacological assemblage from the moat of Sultan Suleiman’s türbe at Szigetvár (SW Hungary) = Szulejmán szultán szigetvári türbéjének árkából származó malakológiai anyag vizsgálatának eredményei

Sümegi, Pál (2023) Results of the malacological assemblage from the moat of Sultan Suleiman’s türbe at Szigetvár (SW Hungary) = Szulejmán szultán szigetvári türbéjének árkából származó malakológiai anyag vizsgálatának eredményei. ARCHEOMETRIAI MŰHELY, 20 (3). pp. 243-250. ISSN 1786-271X

Preview

Text AM-2023-3-SP.pdf - Published Version Download (654kB) | Preview

Abstract

A total of 25 samples were taken from the section of the moat bordering the former türbe of Sultan Suleiman in Szigetvár. Altogether 5 713 identifiable mollusc remains that cover 20 terrestrial snail species were found. Based on the dominance changes of species and palaeoecological groups and the detrended correspondence analysis (DCA), three malacological zones (Türbe Malacological Zone: TMZ) could be separated in the profile of the moat. In the first malacological zone (between 250 and 140 cm) the high number of Eurosiberian species (hygrophilous and cold resistant species, Succinea: amber snail) were found. Their presence and significant amount are in relation with the colder meso- and microclimate of the 17th century. As a result, it can be assumed that the climate of the Little Ice Age (LIA) in the Carpathian Basin changed according to the micro-topography and vegetation cover, and was not uniform. In the second malacological zone (between 140 and 50 cm) the number of cold-tolerant and hygrophilous, Eurosiberian fauna elements decreased, and gradually disappeared from the profile. In parallel, mesophilous and thermophilous, open-vegetation favouring Central and South-eastern European taxa became dominant. So, the moat filled up and a dry habitat with more open vegetation, which was no longer favourable for moistureloving (and shade-loving) species developed. The third malacological zone (from 50 cm towards the surface) indicated a major transformation in the fauna composition. The ratio of mesophilous species decreased drastically. Central and South-eastern European thermophilous species, favouring open vegetation dominated in this level of the profile. Very likely, the upper 40–50 cm part of the profile was filled up at the end of the 17th century, or at the beginning of the 18th century. The changes in the malacofauna composition indicate mesoclimatic and microclimatic alterations and strong human impact. Based on our data, we need to treat climate change and its effects on agriculture in the Carpathian Basin in a more differentiated way for the 17th century, and we cannot and should not extend the negative effects of the North Atlantic to the Carpathian Basin. Since, on the basis of former malacological studies, the mosaic-like nature of the Carpathian Basin was able to compensate for the unfavourable climatic changes of the Little Ice Age. | A szigetvári, Szulejmán szultán egykori türbéjét északról határoló árok szelvényéből összesen 25 db mintát sikerült venni. Összesen 20 szárazföldi csigafaj 5 713 határozható egyede (héjtöredéke és héjmaradványa) került elő. Az egyes fajok, a paleoökológiai csoportok dominancia változásai és a DCA statisztikai elemzés alapján három szintet lehetett malakológiai alapon elkülöníteni az árok szelvényében (Türbe Malacological Zone: TMZ). Az első malakológiai szintben (250–140 cm között) euroszibériai fajok (higrofil és hidegtűrő elemek, Succinea = borostyánkő csigafélék) kerültek elő viszonylag jelentős arányban. A jelenlétük és jelentősebb arányuk összefüggésben lehet a 17. századi hidegebb időjárásával, hidegebb mezo- és mikroklímával. Ennek nyomán feltételezhető, hogy a Kárpát-medencében a kisjégkorszak (Little Ice Age: LIA) klímája (is) a mikrodomborzati – vegetációs borítottsági adottságoknak megfelelően változott, vagyis nem volt egységes. A második malakológiai zónában (140–50 cm között) a hidegtűrő, nedves környezetet kedvelő, döntően euroszibériai elterjedésű elemek aránya lecsökkent, illetve fokozatosan eltűntek a szelvényből. Ezzel párhuzamosan a mezofil és termofil, nyitottabb növényzetet kedvelő, közép-európai és délkelet-európai elterjedésű taxonok váltak dominánssá. Ennek nyomán az árok feltöltődött, száraz, nyitottabb vegetációval jellemezhető élőhellyé alakult, amely már nem kedvezett a nedvességkedvelő (és árnyékkedvelő) fajok számára. A harmadik malakológiai zónában (50 cm-től a felszínig tartó szelvényszakasz) az árok faunája alapvetően átalakult. A mezofil fajok aránya is drasztikusan lecsökkent. Nyílt vegetációt kedvelő termofil, közép- és délkelet európai elterjedésű taxonok domináltak ebben a szelvényszakaszban. Valószínűleg az árok felszínközeli részét, felső 40–50 cm-re már a 17. század végén vagy a 18. század kezdetén töltötték fel. Ennek nyomán az eltérő környezeti jelzőszereppel rendelkező taxonok és paleoökológiai csoportok arányváltozásai mögött a mezoklíma és a mikroklíma átalakulása és erőteljes emberi hatások húzódtak meg. Adataink nyomán jóval differenciáltabban kell kezelnünk a 17. századi éghajlati változásokat és azok hatásait a Kárpát-medence mezőgazdaságára vonatkozóan, nem lehet és nem szabad az észak-atlanti negatív hatásokból kiindulni. Úgy tűnik, hogy a korábban malakológiai vizsgálatok nyomán megfogalmazott mozaikos környezeti adottsága a Kárpát-medencének ellensúlyozni tudta a LIA kedvezőtlen éghajlati változásait.

Actions (login required)

Edit Item