Egy büntetlenül maradt gyermekbántalmazás tanulságai

Simon, Gábor and Angyal, Miklós and Dérczy, Katalin and Heckmann, Veronika (2024) Egy büntetlenül maradt gyermekbántalmazás tanulságai. ORVOSI HETILAP, 165 (14). pp. 553-559. ISSN 0030-6002

Preview

Text 650-article-p553.pdf Download (383kB) | Preview

Abstract

Magyarországon évente kb. 2000–2500, fizikailag bántalmazott gyermek kerül a gyermekjóléti szolgálatok látókörébe, a felderítetlen esetek száma azonban ennek a többszöröse is lehet. A testi sérüléssel vagy súlyos elhanyagolással járó eseteket gyakran az egészségügyi szolgáltatók látják elsőként, illetve sokszor egyedüliként. Az egészségügyi dolgozók jelzési hajlandósága kicsi, jelentési kötelezettségüknek gyakran nem tesznek eleget. Esetbemutatásunkkal – a jelentési kötelezettség elmulasztásának következményein túl – a jelzés prevenciós szerepére szeretnénk felhívni a figyelmet. A másfél éves leánygyermeket nevelőanyja vitte a helyi fogorvosi rendelőbe eszméletlen állapotban, étel félrenyelésére hivatkozva. A gyermeknél állapotromlást követően újraélesztés vált szükségessé, azután kórházi felvételre került sor. Ápolása alatt a gyermek végig agyhalálnak megfelelő állapotban volt. Felvételekor kétoldali homloktáji és többszörös mellkasi haematomát rögzítettek, a CT-vizsgálat agyödémát, valamint kétszeres koponyacsonttörést írt le. A gyermek az ápolása 6. napján elhunyt. Az esetnek a hatóság felé történő jelzése sem a gyermek ellátása során, sem a halál bekövetkeztekor nem történt meg. A kórboncolás során a két, különböző keletkezési idejű koponyacsonttörés mellett kemény burok alatti vérzés igazolódott. Az esetet követően 9 évvel történt meg a bejelentés a hatóság felé. A nyomozás megállapította, hogy a kislány halálához idegen kezű fejsérülés vezetett, melyet a nevelőszülők kiskorú fiúgyermeke okozott, aki azonban az elkövetéskori életkora miatt nem volt büntethető. A nevelőanya tekintetében felmerülő bűncselekmény az eljárás idejére elévült, így a nevelőanya büntetőjogi felelősségre vonása is elmaradt. Az eset rávilágít arra, hogy más szakterületeken is szükséges lenne az igazságügyi orvostani ismeretek erősítése, a legideálisabb megoldást azonban kétségtelenül a klinikai igazságügyi orvostannak a hazai klinikai gyakorlatba történő bevezetése jelenthetné. Orv Hetil. 2024; 165(14): 553–559.

Actions (login required)

Edit Item