Újdonságok a nefro-diabetológiában [An up-date in the nephro-diabetology]

Wittmann, István (2017) Újdonságok a nefro-diabetológiában [An up-date in the nephro-diabetology]. DIABETOLOGIA HUNGARICA, 25 (3). pp. 195-203. ISSN 1217-372X

Preview

Text dh.2017.15.fulltext.pdf Download (2MB) | Preview

Abstract

Az elmúlt évek érdekes és fontos fejleményei miatt újra a diabeteses vesekárosodásra terelődött a figyelem. A betegek ellátása érdekében rutinszerűen kell tudni alkalmazni ugyanis a krónikus vesebetegséggel és a maradéknephron-hiperfiltrációval kapcsolatos ismereteket. Ez utóbbi alapján vált érthetővé, miért nem szabad törekedni a maradék GFR növelésére. A diabeteses vesebetegség esetén a tubulointerstitialis károsodások legalább olyan fontosak, mint az említett glomerularis elváltozás. Érdemes különleges figyelmet szentelni a diabeteses vesebetegek tubulointerstitialis károsodásából adódó normocytear, normokróm anaemiájának, amely prognosztikus faktora a diabeteses vesebetegségnek. Idős cukorbetegekben az eGFR-csökkenés, már a 60–90 ml/perc/1,73 m2 közötti tartományban is, jelentőséggel bír a CVD-szövődmények kockázatának növekedése miatt. A RAAS-gátlókkal és az SGLT-2-gátlókkal történő kezelés kezdeti és átmeneti eGFR-csökkenést vált ki, ami a maradék nephronok hiperfiltráció-csökkenését jelzi, és így vezet a tartósan stabil eGFR-hez. Továbbá, a RAAS és az SGLT-2-enzim gátlása albuminuria- és proteinuria-csökkentő is. Így ismét bővült a diabeteses vesekárosodás kezelési lehetősége az SGLT-2-gátló empagliflozinnal és dapagliflozinnal, illetve az inkretin-természetű liraglutiddal. | Diabetic kidney damage was brought into the focus again due to the interesting and important developments of the knowledge in the last years. One has to be able to use routinely this knowledge related to the chronic kidney disease and to the single-nephron hyperfiltration. This last phenomenon explained why the increase of remaining glomerular filtration rate should not be a goal of the therapy. Tubulointerstitial damages in diabetic kidney disease are at least as important as that of glomerular abnormalities. It is worthwhile to pay an attention to the normocytic, normochromic anaemia due to the tubulointerstitial damage of diabetic kidney patients, which anaemia is a prognostic predictor of this disease. In diabetic patients the decrease of estimated GFR (eGFR) already in the range of 60–90 ml/min/1.73 m2 leads to the increase of the risk of cardiovascular diseases, even in old patients. Using inhibitors of renin angiotensin aldosterone system (RAAS) and sodium glucose cotransporter-2 (SGLT-2), an early drop of eGFR could be detected which is due to the decrease of the single-nephron hyperfiltration and this leads to a long term stabilization of the kidney function. Inhibition of RAAS and SGLT-2 causes a decrease of albumin- and proteinuria, as well. Thus, diabetologists have some new management possibilities in the therapy of diabetic kidney disease using the SGLT-2 inhibitor empagliflozine and dapagliflozine, moreover we have also an incretin, the liraglutide for this goal.

Actions (login required)

Edit Item