Epekövesség cukorbetegségben [Gallstones in diabetic patients]

Buzás, György Miklós (2017) Epekövesség cukorbetegségben [Gallstones in diabetic patients]. DIABETOLOGIA HUNGARICA, 25 (6). pp. 365-372. ISSN 1217-372X

Preview

Text dh.2017.29.fulltext.pdf - Published Version Download (2MB) | Preview

Abstract

A cukorbetegség és az epekövesség prevalenciája világszerte növekszik. A cukorbetegség 56%-kal növeli az epekő kockázatát. Az epekövek 30%-a genetikai eredetű és a teljesgenom-analízis több olyan eltérést írt le, amelyeknek szerepük van képződésükben. Közös patogenetikai tényező az obesitas és az inzulinrezisztencia: mindkettő megváltoztatja az epe összetételét, növelve annak litogén indexét és csökkenti az epehólyag motilitását. Az epekő diagnózisában az első választandó módszer az ultrahang, mellette a 3D, kontrasztanyagos és funkcionális ultrahang és a szcintigráfia alkalmazható. A CT és az MRI szövődményes esetekben indokolt. Az orális antidiabetikumok többsége nem ellenjavallt epekövességben. Liraglutidkezelés alatt leírtak de novo epekövet. Az inzulinok nem befolyásolják az epekő prevalenciáját és klinikai lefolyását. A statinok hosszú idejű kezeléssel csökkentik az epekő kockázatát, de nem oldják fel a követ. Epeúti kövességben cukorbetegekben is az endoszkópos retrográd cholangio-pancreatographia a választandó terápia kiegészítve az intervencionális endoszkópia módszereivel. A laparoszkópos cholecystectomia átvette a nyílt epeműtét helyét cukorbetegekben is, de itt a műtéti konverzió és fertőzések kockázata magasabb. Az intervencionális endoszkópia és a laparoszkópos cholecystectomia szövődményei és mortalitása alacsonyabb elhízott cukorbetegekben, mint normális testtömegűekben: ezt „obesitasparadoxonnak” nevezik, okai még nem ismertek. A háziorvos és a diabetológus feladata az epekövesség korai felismerése, ultrahangos szűrése és követése és legfőképp a műtét megfelelő idejének eldöntése a szövődmények elkerülése miatt. | The worldwide prevalence of gallstone disease and diabetes mellitus is increasing. Diabetes increases the relative risk of gallstones by 56%. Gallstones are genetically determined in 30% of cases and the genome-wide analyses have revealed several genetic changes which could promote gallstone formation. Obesity and insulin resistance, as common pathogenetic factors, can change the composition of bile, increasing its lithogenicity and possibly influencing gallbladder motility. An abdominal ultrasound is the examination of choice in the diagnosis of gallstones, which is completed, if indicated, with contrast-enhanced, 3D or functional ultrasound, cholescintigraphy or cholecystography. CT and MRI are mostly justified in complicated cases. Most oral antidiabetics do not influence bile secretion and gallbladder motility. De novo gallstones however, were described during liraglutide treatment. Insulins do not influence the prevalence and clinical course of gallstone disease. Long-term statin treatment given in adequate doses decreases the risk of gallstones, but does dissolve stones. In diabetics, treating bile duct stones consists of endoscopic retrograde cholangio-pancreatography completed with interventional endoscopic methods. Laparoscopic cholecystectomy replaced open intervention in diabetics. In these patients, the risk of conversion from laparoscopic to open operation and infective complications are higher. The complications and mortality of interventional endoscopic procedures and laparoscopic cholecystectomy are lower in obese than in lean body mass patients, a phenomenon called the „obesity paradox” and unexplained as yet. Family physicians and diabetologist are responsible for the early recognition of gallstones, their ultrasound screening and follow up and making the right decision to operate,, in order to prevent complications.

Actions (login required)

Edit Item