Humán inzulinról inzulinanalógra váltott 2-es típusú diabeteses betegek glykaemiás állapotának alakulása a humáninzulin-kezelés hosszának függvényében [Glycemic control of type 2 diabetic patients switched from Human to analogue basal-bolus insulin, in relation with the duration of the human insulin treatment]

Ferencz, Viktória and Kovács, Gábor (2018) Humán inzulinról inzulinanalógra váltott 2-es típusú diabeteses betegek glykaemiás állapotának alakulása a humáninzulin-kezelés hosszának függvényében [Glycemic control of type 2 diabetic patients switched from Human to analogue basal-bolus insulin, in relation with the duration of the human insulin treatment]. DIABETOLOGIA HUNGARICA, 26 (4). pp. 227-236. ISSN 1217-372X

Preview

Text dh.2018.13.fulltext.pdf - Published Version Download (2MB) | Preview

Abstract

Bevezetés: Az intenzifikált inzulinkezelés 2-es típusú cukorbetegségben (T2DM) is hatékony kezelési forma. A jelen 9 hónapos prospektív, obszervációs vizsgálat célja a glykaemiás kontroll felmérése volt annak függvényében, hogy milyen hosszú humán intenzifikált inzulinkezelés után történt a humán inzulin–inzulinanalóg váltás. Módszertan: A vizsgálatba olyan betegek kerültek, akiknek a beválasztás időpontját megelőzően legfeljebb 4 hete kezdtek humán intenzifikált inzulinkezelést adni. Glykaemiás értékeik alapján a követési idő alatt a betegeket vagy átváltották bázisinzulin-analógra (100 E/ml glargin inzulinra [Gla-100]) alapozott intenzifikált kezelésre, vagy végig meghagyták őket a humán inzulinnal végzett intenzifikált kezelésen. A 3., a 6. és a 9. hónapban átváltott (1., 2. és 3. elemzési csoport), valamint a 9. hónap után is humán intenzifikált inzulinkezelésen hagyott betegek (4. csoport) adatait hasonlították össze. Eredmények: A bevont 1192 betegből 907 beteg glykaemiás adatait lehetett elemezni. A legkorábban (a bevonás után 3 hónappal) átváltott, és így leghosszabb Gla-100 alapú intenzifikált inzulinkezelésben részesülők átlagos (±SD) relatív HbA1c-csökkenése (−23,41±10,85%) szignifikánsan nagyobb volt, mint a végig humán intenzifikált inzulinkezelésben részesülőké (−20,41±14,64%; p=0,05). A 8% alatti HbA1c-célértéken lévők aránya a 3. hónapban átváltottak körében a 33,5%-ról 78,4%-ra, míg a 6 hónapban átváltottak körében 37,0%-ról 93,5%-ra növekedett a váltást követő 3 hónapban. A 3. hónapban átváltottak csoportjában a nem súlyos hypoglykaemiás események incidenciája a humánbázisinzulin-kezelés alatt 0,21 esemény/beteghét, az bázisinzulinanalóg-kezelés alatt 0,06 esemény/beteghét volt (p<0,001). Következtetés: A vizsgálat 9 hónapja alatt az újonnan intenzifikált humáninzulin-kezelésre állított betegek mintegy egyharmadát váltották át Gla-100 alapú intenzifikált inzulinkezelésre. A leghosszabb időtartamú inzulinanalóg-kezelés szignifikánsan jobb glykaemiás állapottal járt, mint a humáninzulin-kezelés. Inzulinanalóg-kezelés alatt a hypoglykaemiás események is ritkábban fordultak elő. Mindezek alapján az intenzifikált inzulinanalóg-kezelésre való korai áttérés előnyt jelenthet a diabeteses betegek számára. | Introduction: Intensive conventional insulin treatment (ICT) is an effective treatment for type 2 diabetic patients. The aim of this 9-month prospective non-interventional study was to assess the relationship between glycemic control and the duration of human basal insulin treatment after which analogue basal treatment was begun. Methodology: The included patients had been treated with human ICT for up to 4 weeks at the time of inclusion. Based on their glycemic results, the patients were switched to 100 U/ml insulin glargine (Gla-100) based analogue ICT during the follow-up or continued on human ICT. The patients were compared according to the time of their switch at 3 or 6 or 9 months (analysis groups 1, 2 and 3) or were maintained on human ICT (group 4). Results: Overall 1192 patients were included and 907 patients’ glycemic data could be analysed. The mean (±SD) relative decrease in HbA1c levels of patients who were switched at 3 months and were treated with Gla-100 based analogue ICT for the longest period was significantly larger than of those who were treated with human ICT for the whole study period (−23.41±10.85% vs. −20.41±14.64%; p=0.05). The proportions of patients with <8% HbA1c levels who were switched at 3 and 6 months increased impressively in the following 3 months after the switch: from 33.5% to 78.4% and from 37.0% to 93.5%, respectively. The incidence rate of non-severe hypoglycemic events in the group of patients switched at 3 months decreased significantly from 0.21/patient-week during the human ICT to 0.06/patient-week during the Gla-100 based analogue ICT. Conclusion: About one third of the patients who were set to human ICT treatment were switched to analogue basal insulin treatment during this 9- month study. The longest analogue insulin treatment was associated with significantly better glycemic control than human insulin treatment. Hypoglycemic event incidence was lower during the analogue basal insulin treatment. Therefore early switch to analogue insulin may be beneficial for the patients with diabetes mellitus.

Actions (login required)

Edit Item