Új, innovatív antidiabetikumok (DPP-4-gátlók, SGLT-2-gátlók, GLP-1-receptorantagonisták) perzisztenciavizsgálata 2-es típusú diabetesben - országos adatbázis-elemzés eredményei

Jermendy, György and Kiss, Zoltán and Rokszin, György Aurél and Abonyi-Tóth, Zsolt and Wittmann, István and Kempler, Péter (2019) Új, innovatív antidiabetikumok (DPP-4-gátlók, SGLT-2-gátlók, GLP-1-receptorantagonisták) perzisztenciavizsgálata 2-es típusú diabetesben - országos adatbázis-elemzés eredményei. DIABETOLOGIA HUNGARICA, 27 (1). pp. 11-18. ISSN 1217-372X

Preview

Text dh.2019.1.fulltext.pdf - Published Version Download (2MB) | Preview

Abstract

A megfelelő glykaemiás kontroll elérése terén az antidiabetikus kezelés perzisztenciájának komoly jelentősége van. Tanulmányunk célja a DPP-4-gátló, az SGLT-2-gátló és a GLP-1-receptoragonista készítményekkel történő kezelés perzisztenciájának megítélése volt 2-es típusú diabetesben szenvedők körében. A vizsgálatban a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) központi, egész országra kiterjedő adatbázisát használtuk. Először azokat a betegeket vettük figyelembe, akik az első antidiabetikus kezelés elégtelensége után akár monoterápiaként, akár kombinációs kezelésként új, innovatív antidiabetikumot kaptak 2014–2016 között (DPP-4-gátlók: n=59 900, SGLT-2-gátlók: n=26 052, GLP-1-receptor agonisták: n=17 332). A második analízisben a kezdő terápiaként megjelenő DPP-4-gátlók (n=9163) és SGLT-2-gátlók (n=1257) perzisztenciáját vizsgáltuk, összehasonlításként a metformin (n=79,305) és a szulfanilurea (n=29 057) perzisztenciaadatai szerepeltek. Az eredményeknél az adott csoporton belüli perzisztens betegek arányát és a nem-perzisztencia kockázatát tüntetjük fel. Az első antihyperglykaemiás gyógyszer után újonnan választott DPP-4-gátló, SGLT-2-gátló és GLP-1-receptor agonista készítmények perzisztenciája az első évnél sorrendben 69,6%, 67,8% és 66,3% volt, a perzisztens betegek aránya a második évre mindhárom csoportban csökkent (sorrendben: 57,3%, 56,8% és 52,1%). A nem-perzisztencia relatív kockázata az SGLT-2-gátlóval zajló terápia esetén 6,6%-kal (95%-os megbízhatósági tartomány: 3,6–9,6), a GLP-1-receptor agonista kezelés esetén 8,3%-kal (95%-os megbízhatósági tartomány: 5,0–11,5) nagyobb volt a DPP-4-gátlóval folytatott terápiához viszonyítva. Az új orális antidiabetikumok metforminnal fix kombinációinak perzisztenciája jobb volt, mint a szabad kombinációké. A kezdő terápiaként alkalmazott innovatív készítmények perzisztenciája az első és a második évnél jobb volt (DPP-4-gátlók: 59,6% és 47,6%, SGLT-2-gátlók: 61,9% és 47,0%) a metforminhoz (47,0% és 39,1%) vagy a szulfanilureákhoz viszonyítva (52,4% és 41,8%). Az új, innovatív készítmények perzisztenciaanalízisének eredményei azt dokumentálják, hogy a hatástani csoportok ebben a vonatkozásban egymástól különböznek (a DPP-4-gátlók eredményei jobbak, mint az SGLT-2-gátlóké vagy a GLP-1-receptoragonista készítményeké). Az új antidiabetikumok perzisztenciaadatai hasznos információt jelentenek a cukorbeteg-gondozást végző orvosok számára, azokat érdemes mérlegelni a 2-es típusú diabetesben szenvedők terápiájának megválasztásakor.

Actions (login required)

Edit Item