Szokatlanul hosszú remisszió 1-es típusú diabetesben, közben kiviselt terhességgel – esettanulmány [Healthy pregnancy and birth during unusually long-lasting remission of type 1 diabetes. A case report]

Fövényi, József and Pánczél, Pál and Thaisz, Erzsébet (2020) Szokatlanul hosszú remisszió 1-es típusú diabetesben, közben kiviselt terhességgel – esettanulmány [Healthy pregnancy and birth during unusually long-lasting remission of type 1 diabetes. A case report]. DIABETOLOGIA HUNGARICA, 28 (2). pp. 105-109. ISSN 1217-372X

Preview

Text dh.2020.11.fulltext.pdf - Published Version Download (2MB) | Preview

Abstract

Egy 26 éves nőnél lépett fel 2014-ben az 1-es típusú diabetes. A diagnózist még enyhe vércukor- és HbA1c-emelkedés mellett orális glükóztolerancia-teszttel, inzulinszint-meghatározással és GADA teszttel erősítettük meg. Ezt követően 2 éven át teljes remissziós periódusokkal tarkított részleges, napi 2–8 E-nyi glargin bázisinzulin igényű remisszió következett be. Ezt követően a beteg teherbe esett. Az addig alkalmazott minimális bázisinzulint napi ötszöri humán gyors hatású és NPH inzulinok alkalmazására váltottuk, amelyek adagjait a kiinduló dózis 11-szeresére kellett emelnünk a terhesség harmadik trimesterében. Sikeres spontán szülést követően betegünk egészséges leánygyermeknek adott életet, majd kívánságára a terhesség alatti maximális inzulindózis egytizedére, napi egyszeri glargin bázisinzulinra tértünk vissza. Három hónap múlva vércukrai emelkedni kezdtek, az ekkor elvégzett orális glükózterhelés a vércukor nagymértékű megemelkedését és a C-peptid-szint drasztikus csökkenését mutatta. Ekkor váltottunk napi többbszöri inzulinadásra glargin bázis- és glulizin analóg inzulinok alkalmazásával. Később a glargint degludec inzulinra cseréltük és napi 30–33 E össz-inzulindózis, valamint az utóbbi két évben folyamatos szöveti glükózmonitorozás mellett a beteg kielégítő anyagcsere-állapotnak örvend. | The 26-year-old woman was diagnosed with type 1 diabetes in 2014. The diagnosis was confirmed while there was a slight increase in blood glucose and HbA1c levels using oral glucose tolerance test, determination of insulin levels and GADA testing. This was followed by a 2-year period with complete remissions and partial remissions of 2–8 IU daily basal insulin glargine. Thereafter, the patient became pregnant. The minimal basal insulin used to date has been switched to human rapid-acting and NPH insulins five times daily, which had to be increased to 11 times the initial dose in the third trimester of pregnancy. After a successful spontaneous birth of a healthy baby girl, our patient wished to return to onetenth of the maximum insulin dose that was used during pregnancy, to once daily insulin glargine. After three months, her blood glucose levels began to rise, with oral glucose challenge test showing a marked increase in blood glucose and a drastic reduction in C-peptide levels. This was when we switched to multiple daily insulin administration using glargine basal- and glulisine analogue insulins. Later, glargine was switched to insulin degludec, and with a 30–33 IU total daily insulin dose and continuous glucose monitoring for the past two years, the patient was in a satisfactory metabolic state.

Actions (login required)

Edit Item