A 2-es típusú diabetes mellitus antihiperglikémiás kezelésének változása Magyarországon 2015-2020 között - adatbázis-elemzés országos adatai [Changing patterns of antihyperglycaemic treatment among patients with type 2 diabetes in Hungary between 2015 and 2020 – nationwide data from a register-based analysis]

Jermendy, György and Kiss, Zoltán and Rokszin, György Aurél and Abonyi-Tóth, Zsolt and Lengyel, Csaba Attila and Kempler, Péter and Wittmann, István (2022) A 2-es típusú diabetes mellitus antihiperglikémiás kezelésének változása Magyarországon 2015-2020 között - adatbázis-elemzés országos adatai [Changing patterns of antihyperglycaemic treatment among patients with type 2 diabetes in Hungary between 2015 and 2020 – nationwide data from a register-based analysis]. DIABETOLOGIA HUNGARICA, 30 (5). pp. 379-389. ISSN 1217-372X

Preview

Text dh.2022.23.fulltext.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial No Derivatives. Download (2MB) | Preview

Abstract

Háttér és célkitűzés: Az elmúlt néhány évben a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) farmakológiai kezelési lehetőségei jelentősen megújultak. Vizsgálatunk során a hazai T2DM-betegek antihiperglikémiás kezelésének 2015–2020 között bekövetkezett változásait kívántuk elemezni. Betegek és módszer: A retrospektív, országos jellegű vizsgálatot a Nemzeti Egészségügyi Alapkezelő adatbázisát elemezve végeztük. A T2DM antihiperglikémiás kezelésében bekövetkezett éves változásokat, a különböző terápiás rezsimek előfordulási arányát állapítottuk meg. Eredmények: Az incidens esetek száma 2015–2020 között 60 049-ről 29 865-re csökkent, míg a prevalens esetek száma 682 274-ről 752 367-re emelkedett. A metformin (MET) monoterápiás alkalmazása fordult elő a leggyakrabban (31% 2020-ban). Az inzulin (INS)-monoterápia prevalenciája fokozatosan, kis mértékben csökkent (29%-ról 27%-ra), a szulfonilurea (SU)-monoterápiáé jelentősen visszaszorult (37%-ról 20%-ra). A DPP-4-gátlók népszerűek maradtak 2020-ban: monoterápia: 5%, MET-tel kettős kombinációban: 12%, MET és SU-val hármas kombinációban: 5%. Az SGLT-2-gátlók használatának gyakorisága 1%-ról 4%-ra nőtt monoterápiában, <1%-ról 6%-ra MET-tel kettős kombinációban és <1%-ról 2%-ra hármas kombinációban (MET és SU vagy MET és DPP-4-gátló). A GLP-1-RA használatának gyakorisága fokozatosan nőtt, de alkalmazásuk 1–2% körül maradt monoterápiában és kombinációban. Kezdő (első) antihiperglikémiás szerként 2020-ban a MET volt a leggyakrabban használt készítmény (50%), ezt követte a SU (16%) és az INS (10%). MET-kezdőterápia után a korszerű készítmények megjelenése lassú és kis arányú volt: GLP-1-RA add-on megjelenése 2%, 3% és 4%, SGLT-2-gátlók gyakorisága 4%, 6% és 8% a megfigyelés 24. 48. és 72. hónapjánál. Következtetések: A 2015–2020 közötti vizsgálati periódusban a T2DM antihiperglikémiás farmakológiai kezelése terén fontos változásokat dokumentáltunk. Bár a változások követték az új szakmai ajánlásokat, azok mértéke és időbeni lefolyása várakozásaink alatt maradtak. Több erőfeszítést kell tennünk annak érdekében, hogy a kardiovaszkuláris/renális előnnyel rendelkező új készítmények a betegek minél nagyobb arányában és késedelem nélkül az antihiperglikémiás kezelés részévé váljanak.

Actions (login required)

Edit Item