A Trianon előtti magyar városok relatív fejlettségének vizsgálata strukturális egyenletek modelljével

Máténé, Bella Klaudia and Ritzlné, Kazimir Ildikó (2022) A Trianon előtti magyar városok relatív fejlettségének vizsgálata strukturális egyenletek modelljével. TERÜLETI STATISZTIKA, 62 (1). pp. 3-34. ISSN 0018-7828 ; Online: 2064-8251

Preview

Text ts620101.pdf Download (769kB) | Preview

Abstract

A területi fejlettséget legtöbbször az egy főre jutó bruttó hazai termék (gross domestic product – GDP) vagy valamilyen indikátorrendszer alapján vizsgálják. Ezek a módszerek azonban statisztikailag nem alkalmasak a területi fejlettség okainak és következményeinek megragadására. A tanulmány az 1895 és 1913 közötti időszak vármegyei és törvényhatósági jogú városokra vonatkozó hivatalos statisztikai adatokat felhasználva ún. strukturális egyenletek modellel (structural equation model – SEM) számszerűsítette a területi egységek relatív fejlettségét. A modell feltételezi, hogy a területi fejlettség látens változó, amely a megfigyelt változókból képezett faktoroktól függ. A szerzők az eredmények alapján minden egyes évre rangsorba rendezték a vármegyéket és a törvényhatósági jogú városokat, így nyomon tudták követni nemcsak egy adott területi egység fejlődési dinamikáját, hanem egy adott város és a hozzá kapcsolódó vármegye fejlődési pályájának különbségét is. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy egy olyan városhálózat esett szét 1920-ban, amelynek középpontja Budapest volt, és a legfejlettebb városok – Zágráb, Pozsony, Nagyvárad, Szeged, Arad, Debrecen, Temesvár, Kolozsvár – alkották az ellenpólusokat. A trianoni békeszerződést követően ezek közül csupán Debrecen és Szeged maradt meg a határokon belül. A közepes fejlettségű kilenc városból (Miskolc, Fiume, Győr, Kassa, Szabadka, Pécs, Újvidék, Kecskemét, Székesfehérvár) ugyan öt maradt meg a határokon belül, de ezek nem tudták átvenni a kieső fejlettebb nagyvárosok szerepét.

Actions (login required)

Edit Item