Inzulinpumpa-kezelést igénylő, kedvezőtlen anyagcsere-állapotú 1-es típusú diabeteses betegek autonóm idegrendszeri funkciójának jellemzői [Characteristics of autonomic neuronal function of type 1 diabetic patients with poor glycemic control at the initiation of insulin pump treatment]

Magony, Sándor and Nyiraty, Szabolcs and Fehértemplomi, Katalin and Tóth, Bettina and Pesei, F and Orosz, Andrea and Lengyel, Csaba Attila and Kempler, Péter and Várkonyi, Tamás (2020) Inzulinpumpa-kezelést igénylő, kedvezőtlen anyagcsere-állapotú 1-es típusú diabeteses betegek autonóm idegrendszeri funkciójának jellemzői [Characteristics of autonomic neuronal function of type 1 diabetic patients with poor glycemic control at the initiation of insulin pump treatment]. DIABETOLOGIA HUNGARICA, 28 (5). pp. 289-296. ISSN 1217-372X

Preview

Text dh.2020.21.fulltext.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial No Derivatives. Download (2MB) | Preview

Abstract

A szénhidrát-anyagcsere súlyos instabilitása csökken inzulinpumpa bevezetése után 1-es típusú diabetesben. A glükózanyagcsere zavara autonóm neuropathiát okozhat, azonban az autonóm károsodás is felelős lehet az anyagcsere romlásáért. Felmerül a kérdés, hogy milyen mértékű az autonóm idegrendszer érintettsége a pumpakezelés indikációjának megfelelő rossz anyagcsere mellett, továbbá a neuropathia javulása akár rövid időn belül bekövetkezik-e a pumpakezelés megkezdése után. Célkitűzés: Vizsgálataink célja a kardiovaszkuláris autonóm funkció jellemzése volt pumpakezelés megkezdésekor, majd a kezelés bevezetése után 2 hónappal. Betegek, módszerek: Vizsgálatainkba 1-es típusú diabeteses beteget vontunk be (38 beteg, 23 nő, 15 férfi, életkor: 29,5±1,3 év, betegségtartam: 13,8±1,5 év; BMI: 23,2±0,6; átlag±SE). A kontrollcsoportba 10 nem diabeteses személy került (életkor: 27,8±2 év). Az autonóm neuropathia (AN) vizsgálatát az inzulinpumpa felhelyezése előtt és azt követően 2 hónappal kardiovaszkuláris reflextesztek (CRT) segítségével végeztük el. Eredmények: A betegcsoportban a legérzékenyebb paraszimpatikus teszt, a belégzésre bekövetkező szívfrekvencia-változás az egészséges kontrollhoz képest szignifikánsan kórosnak bizonyult a kezelés kezdetén (belégzés: 32,6±3,8 vs. 18,6±1,5 ütés/min., p<0,001). A paraszimpatikus károsodás mértéke annál kifejezettebb volt, minél hosszabb volt a bólus-bázis inzulinkezelés időtartama az inzulinpumpa felhelyezése előtt a betegekben (AN score–tartam: r=0,51, p<0,05; belégzés–tartam: r=−0,63, p<0,001). A két hónapos pumpakezelés mellett az AN összesített súlyossága csökkent (AN score: 2,2±0,2 vs. 1,5±0,2, p<0,05), a belégzésre bekövetkező szívfrekvencia-változás pedig szignifikánsan javult (belégzés: 18,6±2,1 vs. 22,4±2 ütés/min., p<0,05). Az átlagos HbA1c a két hónapos kezelés alatt 0,7%-ot csökkent (8,7±0,2% vs. 8,0±0,3%, p=0,125). Következtetés: A pumpakezelés megkezdésekor a fiatal 1-es típusú diabeteses betegekben a paraszimpatikus idegrendszeri diszfunkció dominált, ami már két hónapos pumpakezelés mellett javulást mutatott. Az idegrendszeri érintettség súlyossága szoros összefüggést mutatott a pumpakezelést megelőző bólus-bázis inzulinkezelés időtartamával. Adataink 1-es típusú diabetes mellitusban megerősítik azt a megfigyelést, hogy kóros szénhidrát-anyagcsere esetén a paraszimpatikus idegrendszer károsodik elsőként, ami eredményeink szerint a pumpakezelés elkezdését követően már rövid időn belül is javulhat.

Actions (login required)

Edit Item