The Magnified Reflection: Art, Sincerity, and Identity in Charlie Kaufman’s Synecdoche, New York = A felnagyított tükörkép: művészet, őszinteség és identitás Charlie Kaufman Kis-nagy világ című filmjében

Cseresnyés, Dorottya Mária (2023) The Magnified Reflection: Art, Sincerity, and Identity in Charlie Kaufman’s Synecdoche, New York = A felnagyított tükörkép: művészet, őszinteség és identitás Charlie Kaufman Kis-nagy világ című filmjében. FOLIA HUMANISTICA ET SOCIALIA : BÖLCSÉSZET- ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI FOLYÓIRAT, 1 (2). pp. 27-38. ISSN 3004-1260

Preview

Text fhs-2023-2-27-38.pdf Available under License Creative Commons Attribution. Download (262kB) | Preview

Abstract

The American cultural thought of the 1990s appeared to withdraw from the previous postmodern paradigm. New Sincerity and post-postmodernism advocated for a change that, in contrast to the external attitude of irony, was rooted in a sense of sincerity and compassion for the drama of the human condition. The American cinema of the late 1990s was also affected by this trend, best represented by the films of Sofia Coppola, Paul Thomas Anderson, Wes Anderson, and Charlie Kaufman. This article examines the ways Synecdoche, New York – Kaufman’s 2008 auteur film – explores the duties and challenges of the post-postmodern artist through the character of Caden Cotard. Although the film’s conclusion states that the ideal of the magnum opus and complete cognizability is illusory, only that can lead the artist to the sincerity of human connections – the sole reality of the contemporary simulated world. Az 1990-es évek amerikai kulturális gondolkodása egyre inkább elmozdulni látszott a korábbi posztmodern vonulattól. Az Új Őszinteség, illetve a poszt-posztmodern irányzata egy, az irónia külsődleges attitűdje helyett az emberi lét drámáját megértő, az őszinteség igényével fellépő váltást szorgalmazott. Ez a vonulat az amerikai filmművészetben is megjelent az 1990-es évek végétől, többek között Sofia Coppola, Paul Thomas Anderson, Wes Anderson és Charlie Kaufman filmjeiben. A cikk azt vizsgálja, miként mutatja be Charlie Kaufman 2008-as szerzői filmje, a Kis-nagy világ a posztmodern utáni művész feladatait és kihívásait Caden Cotard alakján keresztül. Ugyan Kaufman filmjének konklúziója szerint a magnum opus és a megismerhetőség eszménye illúzió csupán, csak ez vezetheti el a művészt az emberi kapcsolatok őszinteségéhez, a kortárs szimulált világ egyedüli valóságához.

Actions (login required)

Edit Item